Tisztelgés Keleti Ágnes előtt

Mi(k)re tanít minket polgártársunk élete? 3. rész

Megvizsgálhatjuk azonban a másik végletet, a 100 évesen egészségeseket is. Sajnos a köztünk élő 100 vagy a fölötti életkorúak száma sem egyszerűen elérhető adat, az ismert betegségeikről nem is beszélve. Szerencsénkre él köztünk olyan példakép, aki megfelel érdeklődésünknek, ötszörös olimpiai bajnokunk Keleti Ágnes. Ági maga állítja a 100. születésnapja alkalmából pályafutásáról készült jubileumi videoban, hogy egészséges (ahogy azt is, hogy ő Ágika, Ági, de nem Ági néni). Életvidámsága árulkodik, hogy megtalálhatta azt, amit igazából mindenki keres…

Ha Ágit az 1921-ben élveszületettekkel összehasonlítva vizsgálnánk, azt látnánk csupán, hogy korosztálya utolsó képviselői közé tartozik, így összehasonlítási alapként egy hozzá méltó, örök tiszteletre méltó társaságot, a magyar olimpiai bajnokokat választottam.

Szerencsénkre büszkeségeink szép számmal vannak, a 22. ábra szerinti definíció alapján 210 főt vizsgálhatunk. Az 1. részben ismertetettek miatt a véletlen szerepe kiemelkedően magas, így bármire is jutunk a vizsgálódásból, annak bizonyító ereje konvergál a nullához, így a továbbiak akár fantáziálásnak is tekinthetőek. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1. ábra, a maga 335 kiragadott példájával, hasonló nagyságrendű bizonyító erővel bír egész közösségünkre nézve, mint a 22. ábra a maga 210 példájával. Minden vizsgálatra bevontról megállapítható, hogy életében folytatott élsportoló életformát. Ez a következő ok, ami miatt általánosítani nem lehet.

A 22. ábra szerint a tornászok átlagosan 24 évvel (37%-kal) élnek többet, mint a kajak kenusok. Az elemzésbe bevont 8-8 öttusás és tornász bajnokunk közül pedig 4-4 (50%) köztünk van, míg a 6 kajak-kenus közül csak ketten, azaz a különbség várhatóan nőni fog, ha későbbi időpontban vizsgálódunk. Persze módszertanunkkal összemostuk az 1875-ben született Berty László és az 1972-ben született Benedek Tibor születéskor várható általános életesélyeit is, így nem mellékelhetünk átlagértéket sem, hiába számolja a gép, a 72,5 éves átlag a vizsgálatba bevont 210 főre értelmezve nem informatív.

Élethosszával mindenki a saját korosztályával „versenyez”. 1875-től 1998-ig, 123 év alatt csupán 19 év szülöttjei nem adtak bajnokot Magyarországnak és a csapatsport sikereinknek megfelelő időkben többen születtek közös korosztályban. Az egyes korosztályok élethossz esélyére ad támpontot a – korábban a csecsemőhalandóság mutató ismertetésében említett – születéskor várható élettartam számított érték, mely azt mutatja, hogy várhatóan mennyi idő elteltével hal meg a vizsgált korosztály fele. Az egyes nemekre és évekre vonatkozó értékek megtalálhatóak a KSH népesség, népmozgalom táblázatában, 1900-1949-ig tízévente, utána éves bontásban elérhető. A vizsgálatba bevontak 3 kivétellel 1952 előtt születtek, így az ismert értékek közt lineáris változást feltételeztem.

A 23. ábrát látva megnyugodhatunk, minden sportágra igaz, hogy olimpiai bajnokaink átlagosan tovább élnek, mint saját korosztályaik születésük pillanatában. Az ábrán szemet szúr a művészeti versenyek sportág: Mező Ferenc az epikai művek versenyszámban „Az olimpiai játékok története” irodalmi alkotásával érdemelt aranyérmet az 1928-as amszterdami olimpián, egy váratlan kivételt még a gondosan kiválasztott összehasonítási alap is tartalmaz. A 22. ábrán látszik, hogy az 1885-ben született Mező 76 évet élt és ezzel a 23. ábra szerint majd’ 40 évet „rávert” kortársaira, míg az 1907-35 közt született, 22. ábra szerinti 87 év feletti átlagos kort megélt tornász bajnokaink is „csak” majd’ 40 évvel élték túl átlagosan saját korosztályaikat. Miután a csecsemőhalandóságnak kulcsszerepe van a születéskor várható átlagos élettartam alakulásában és a XX. században e mutatóban jelentős csökkenés következett be, következményesen a születéskor várható élettartam is jelentős változáson ment keresztül.

A 24. ábrán látható, hogy a csecsemőhalandóság – és a későbbi életkorokban bekövetkező, nem ábrázolt gyermekhalandóság – csökkenésének megfelelő ütemben emelkedik a születéskor várható élettartam. A XIX. század elején született gyermekek 50%-a nem élte meg a felnőtt kort, látható, hogy 1830-ban egy 5 évesnek és egy 10 évesnek is 44 várható további életévet jósolhattunk volna, mint ahogy egy 20 évesnek és egy 1 évesnek is 37-et. Az 1950-es években értük el, hogy 20 évesen 9,5 évvel kevesebb élethossz esélyünk van mint 10 évesen, s még a ’60-as években is 1 évesen hosszabb életkilátásunk volt, mint születésünkkor. A 24. ábra szerinti időszakban a születéskor várható élettartam 42 évet emelkedett, míg a 20 évesen várható élettartam „csak” 17-et. Minthogy a várható élettartam számítása azon a hipotézisen alapszik, hogy az egyes generációk kihalása a megfigyelt év korspecifikus halálozási viszonyainak megfelelően fog végbemenni a jövőben, a becslések helyességét ma már ellenőrizhetjük is. Éves felbontású hazai adat 1950-től elérhető, pontos vizsgálódáshoz azonban – magas átlagos élethosszunknak hála – nem elegendően régi: 1950-ben 59,93 év volt a születéskor várható élettartama a férfiaknak, 64,13 év a nőknek, 2017-ben – 67 évvel később – az 1950-ben születettek több mint a fele életben volt még, mind a férfiak, mind a nők esetében.

A 25. ábra az 1925-ben az Egyesült Királyságban született férfiak egyes életkoraiban várható további élettartamát ábrázolja a halandósági táblázatokban közölt statisztikai módszertan szerinti (e_x) és a megfigyelt, e generáció saját korspecifikus halálozási rátáiból utólag származtatott értékekkel. 1998-ig kellett várni, míg az életben lévők száma a születettek fele alá esett és az ábrán látható, hogy mért adatokkal az ábrát még nem is lehet befejezni (még vannak élők közöttünk). Látható továbbá, hogy a 0-20 éves életkorokban 10-11 évnyi különbség is mutatkozik a becsült és a mért értékek közt. E téma már a mért adatok birtokában további vizsgálódást fog igényelni az elkövetkező évtizedekben, addig is, jobb híján a becsült értékekkel számolhatunk.     

A 26-28. ábra az 5-10-20 éves korukban, a még életben lévő kortársaikhoz hasonlítja olimpiai bajnokaink élethosszát. Természetesen számos tényező állhat a megfigyelt értékek háttérben, ezek találgatása helyett álljon itt néhány gondolat Keleti Ágnestől:

• „a sportolás az tulajdonképpen gyerekkorom óta egy szokás volt, egy nagyon szeretett foglalkozás, de nem az élet közepe”
• „a profi sport, úgy tartom nem sport, az Olimpia nem sport, az Olimpia egyik oldalról egy foglalkozás, másik oldalról egy üzlet”
• „nagyon sajnálom ezeket a profi sportolókat”
• „nem kell olyan fiatalon kezdeni, semmi értelme, nem fontos, hogy egy gyermek 12 évesen érje el a csúcsformáját”
• „az csak egy mese, hogy akit nem tanítanak meg 12 éves koráig minden trükkre, az később már nem tanulja meg, dehogynem”
• „a kornak nincsen nagy szerepe, hanem a lelki beállítottságnak és a szeretetnek”
• „ha valamit az ember el akar érni, azért nagyon keményen meg kell küzdeni”
• „mi felnőtt korban kezdtük”
• „állóképességet szereztem és én ezt tartom, vigyázok rá”
• „állandó edzésben vagyok”
• „a sport adta, hogy élve maradtam”

Ági saját növekedésének befejezése után érte el izmainak és ízületeinek legnagyobb mozgástartományát, melyet igyekezett rendszeres mozgással megőrizni, s mondhatjuk, hogy példaértékűen sokáig sikerült neki. Hogy egyes izmaink kiegyensúlyozott tónusa, nyújtottsága és képességünk, hogy ellazítsuk őket mennyivel járulnak hozzá életünk hosszához és minőségéhez, ma még a fantázia, a hitélet és a paramedicina világa. A XXI. század információs technológiájával és Semmelweis Ignác módszerével azonban kereshetünk az európai civilizáció számára is elfogadható bizonyítékokat, hogy az élethossz, az életminőség és az egyes betegségek hogyan függnek össze testünk egyes izmainak funkcionális státuszával.

A várható élettartam előrejelzéseink validálására 100 évet kellett várnunk folyamatos, precíz adatgyűjtés mellett. További precíz adatgyűjtésre van szükségünk, hogy a 28. ábrához hasonló képeket kaphassunk egyes állapotokról, betegségekről vagy betegség mentességről, úgy, hogy nem csak 210 főt, hanem akár – maximális bizonyító erőt elérve – teljes társadalmunkat bevonjuk a vizsgálódásba. Hosszú információ logisztikai út áll előttünk, hogy közéleti kérdés lehessen, hogy érettségi tétel legyen-e például: a sík felületen, egyenes háttal való, keresztbetett lábú, pihentető ülés 20 percig? Ehhez bizonyítanunk szükséges, hogy e képesség és ennek minél hosszabb fenntartása hozzájárul élethosszunkhoz, életminőségünkhöz és egészségünkhöz, de ezzel, azt hiszem, előre szaladtam 100 évet.  

Szintay István

Források:

MTVA: Keleti Ágnes 100

Faragó Tamás: Bevezetés a történeti demográfiába

Hablicsek László: Halandósági táblák és népességi jellemzők becslése az 1820-as évekre, KSH-Népességtudományi Kutatóintézet

Pallós Emil: Magyarország halandósági táblái 1900/01-tól 1967/68-ig, KSH-Népességtudományi Kutatóintézet

Human Mortality Database. University of California, Berkeley (USA) and Max Planck Institute for Demographic Research (Germany)

Ajánlott muzsika:

Presser Gábor – La Baletta No. 2