Mire jó a háziorvosi ügyelet?

Mit mond erről a jelenleg érvényben lévő jogi szabályozás

Mind az ellátókat, mind a betegeket évek óta foglalkoztató kérdés, mi célt is szolgál a háziorvosi ügyeleti ellátás. Egyesek meghosszabbított idejű háziorvosi rendelésnek gondolják, mások a lakóhelyükön nem működő (elérhetetlen háziorvos, foglalhatatlan időpont, beteget nem megvizsgáló orvos, stb.) háziorvosi ellátás kiváltásaként, megint mások a kaotikus betegutakban történő eligazodást segítő intézményként tekintenek rá. Tulajdonképpen tehát vagy kényelmi funkcióként, vagy a nem megfelelően működő alapellátás kiegészítő szolgáltatásaként határozható meg. Ebből kifolyólag nehéz megállapítani, tulajdonképpen milyen esetek megoldására is van fenntartva, hiszen optimális esetben nem háziorvosi rendelés és nem is sürgősségi ellátás kellene, hogy történjen.

Alapvető különbség a háziorvosi- és a sürgősségi ellátás között, hogy előbbi az alapellátáshoz kapcsolódik, míg az utóbbi a szakellátások körébe tartozik. A szabályozás az ellátási formákat tekintve az ügyeleti ellátást az alapellátáshoz, a sürgősségi ellátást pedig a fekvőbeteg-szakellátáshoz sorolja.[1]

Szakellátásnak nevezzük az egyes – jellemzően egy szervrendszerhez vagy betegségcsoporthoz kötött – betegségcsoport ellátására specializálódott, specialista által nyújtott, magas erőforrás-igényű egészségügyi ellátást. A szakellátás feladata, hogy a nem állami (pl.: magánkórház) és nem helyi önkormányzati tulajdonban/fenntartásban lévő egészségügyi szolgáltató (pl.: háziorvosi ügyelet) által végzett egészségügyi ellátást biztosítsa. [2]

Ezzel szemben az egészségügyi alapellátás biztosítja, hogy a beteg a lakóhelyén, illetve annak közelében hosszú távú, személyes kapcsolaton alapuló, folyamatos egészségügyi ellátásban részesüljön, nemétől, korától és betegsége természetétől függetlenül. Az alapellátás feladatai többek között [3]

• a betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló ellátás;
• az egyén egészségi állapotának figyelemmel kísérése, valamint egészségügyi felvilágosítása, nevelése, egészségfejlesztése, egészségtervezésének támogatása;
• gondozás és rehabilitáció;
• a beteg szakorvoshoz történő irányítása;
• a gyógykezelés, házi ápolás és rehabilitáció a szakorvos által javasolt terápiás terv figyelembevételével;
• szükség esetén a beteg otthonában történő ellátása vagy a beteg otthonában végzendő szakorvosi konzílium kérése.

A háziorvosi rendelési időn kívül biztosított kórházon kívüli ügyeleti ellátás jelenlegi gyakorlata, ill. a rendszer átalakítása kapcsán felmerül a kérdés, mi a célja, feladata a háziorvosi ügyeletnek napjainkban. A háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátás folyamatos biztosítására három különböző fogalom kerül megnevezésre, melyeket az alábbi módon definiál a jogszabály:[4]

Tehát a rendelet részben a sürgősségi ellátás részeként tekint az ügyeletre, részben azonban alapellátási egységként. Tekintve, hogy a sürgősségi ellátás szakellátásnak minősül, nem alapellátás, így a sürgősségi alapellátás nem értelmezhető fogalom és az ebbe a kategóriába tartozó ellátások köre sem értelmezhető.

A háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendeletben 2005-től kezdődően folyamatosan kibővítésre került azoknak a (szak)orvosoknak a köre, akik háziorvosi ügyeleti tevékenységet láthattak el. A kezdetben csak háziorvosok kompetenciájába tartozó, jellegéből adódóan belgyógyászati eseteket magába foglaló ügyeleti ellátás kapui kinyíltak az oxyológia, aneszteziológia és intenzív terápia, belgyógyászat, tüdőgyógyászat, foglalkozásorvostan (üzemorvostan), sebészet, traumatológia, csecsemő- és gyermekgyógyászat, honvédorvostan, katasztrófa orvostan szakorvosi képesítések valamelyikével rendelkező szakorvosok (és rezidensek/szakorvos jelöltek) részére. A megjelölt szakmák jellege felveti annak a kérdését, tulajdonképpen milyen profilú az alapellátási ügyelet, milyen eseteket látnak el legtöbbször és azok milyen kompetenciát igényelnek.

A vonatkozó rendelet szerint az ügyeletet teljesítő orvos [5]

• orvosi ellátásban részesíti
  • a rendelőben megjelent járóbeteget, sérültet,
  • hívásra otthonában, tartózkodási helyén a fekvőbeteget, sérültet,
  • heti pihenőnapon és munkaszüneti napokon a folyamatos gyógykezelésre szoruló beteget;
•  gondoskodik
  • a kórházi, szakorvosi ellátásra szoruló beteg kórházi beutalásáról, szakorvosi vizsgálatra, gyógykezelésre utalásáról,
  • szükség esetén a betegnek az illetékes intézetbe történő szállításáról,
  • igazolja a beteg keresőképtelenségét;
• hatósági megkeresésre vagy a sérült kérelmére orvosi látleletet készít, és azt kiadja a hatóság részére, illetőleg a külön jogszabályban foglalt térítési díj megfizetését követően a sérültnek;
• hatósági megkeresésre a betegnél (sérültnél) általános orvosi vizsgálatot végez, véralkohol-vizsgálathoz vért vesz, drogtesztet, illetve egyéb szükséges vizsgálatokat végez;
• rendkívüli esetben (tömeges sérülés, mérgezés, elemi csapás stb.) a mentést megszervezi, és mindaddig irányítja, amíg a mentőszolgálat orvosa a helyszínen a mentés irányítását át nem veszi;
• ellátja a halottakkal kapcsolatos rendelkezésekben előírt feladatokat;
• az ügyeletet teljesítő orvos gondoskodik arról, hogy a beteg kezelőorvosa megfelelő tájékoztatást kapjon az általa nyújtott ellátásról.

Felmerül a kérdés, hogy azokban az időintervallumokban (az OMSZ a háziorvosi, házi gyermekorvosi részvételével működő ügyeletet hétköznap 16:00-22:00 óráig, hétvégén és ünnepnapokon 08:00-14:00 óráig biztosítja), amikor nem orvos teljesít szolgálatot az ügyeletben, az ellátó egység által elvégezhető, rendeletbe foglalt ellátásokhoz hogyan tud hozzáférni a beteg? Jelenleg jogszabály nem szabályozza a kizárólag orvosi kompetenciába tartozó halottvizsgálat, vér- és vízeletvizsgálat, látlelet készítés, receptfelírás gyakorlatát, amikor orvos nincsen jelen.

További változás, hogy Az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről szóló 60/2003. (X. 20.) ESzCsM rendelet központi ügyeleti ellátás tekintetében, az Országos Mentőszolgálat által biztosított ügyeleti időszakra vonatkozó személyi feltételekbe foglaltak szerint egy 2 ágyas fektető (megfigyelő) is megjelenik, mint az ellátás feltétele. Azonban ezzel párhuzamosan az ügyeleten továbbra is  2 vagy 3 ellátó fog egyszerre dolgozni, akik a betegellátás céljából a beteg otthonába is riaszthatók. Ez betegbiztonsági szempontból rendkívül aggályosnak tűnik, hiszen nem tudni, ki fog figyelni ezen idő alatt a fektetőben lévő betegekre, továbbá megkérdőjelezi azokat az általános szakmai szabályokat, amik szerint a magyarországi sürgősségi ellátási lánc és rendszer működik.

A jelenlegi szabályozásból a háziorvosi ügyelet működése és célja nehezen rekonstruálható. A sürgős szükség körébe tartozó betegségek és kórállapotok ellátása a sürgősségi ellátás körébe, tehát prehospitálisan a mentéshez tartoznak, azonban ugyanezt a feladatot látja el a központi ügyelet is. Emellett a másnapig nem halasztható ellátásokat, amelyek nem életet veszélyeztetők, kórházi ellátást nem igényelnek, szintén az ügyelet látja el.

A sajtónyilatkozatokból kiderült, hogy bár a mentés a 112 hívoszámon kérhető, az ügyeleti hívásokat a 1830-as számon kell kezdeményezni. Ez azt jelenti, hogy továbbra is a betegnek kell eldöntenie, szerinte mi a megfelelő ellátási szint (mentő vagy ügyelet), hiszen eddig is külön hívta a két szolgáltatót. Tehát a betegnek az ellátáshoz történő hozzáférése nem lesz sem gyorsabb, sem könnyebb. [6]

E megállapítások szerint párhuzamosan működik egymás mellett két betegút, ami a sürgősségi ellátáshoz kapcsolódó ellátások igénybevételére szolgál, a mentés és a központi ügyelet formájában. Tehát nem állapítható meg, hogy egyszerűbbnek tűnő rosszullétek esetén kitől is kellene segítséget kérni. Kérdés, hogy a központi ügyelet, az ügyeleti ellátás teljes ideje alatt, tehát rendelési időn kívül, hogyan fogja ugyanazt az ellátás biztosítani, mint az ügyeleti szolgálat, ami nem sürgősségi ellátást, hanem a nem halasztható alapellátási feladatokat kellene, hogy elvégezze…

Gresz Ágnes

[1] Az egészségügyi szolgáltatók és működésiengedélyük nyilvántartásáról, valamint az egészségügyi szakmai jegyzékről szóló 2/2004. (XI. 17.) EüM rendelet 2. sz. melléklet

[2] Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény 1. § (2) o)

[3] Az egészségügyi alapellátásról szóló 2015. évi CXXIII. törvény 1. §

[4] Az egészségügyi ellátás folyamatos működtetésének egyes szervezési kérdéseiről szóló 47/2004. (V. 11.) ESzCsM rendelet

[5] Az egészségügyi ellátás folyamatos működtetésének egyes szervezési kérdéseiről szóló 47/2004. (V. 11.) ESzCsM rendelet 15. § (9)

[6] https://infostart.hu/belfold/2023/01/20/csato-gabor-igy-mukodik-az-uj-ugyeleti-rendszer-1830-lesz-a-hivoszama