Meghatározható-e a mentőfeladat fogalma?
Magyarországon, szemben több más európai országgal, egyetlen állami cég végzi a mentést, az Országos Mentőszolgálat. Eredetileg a betegszállítás is a Mentőszolgálat feladata volt. Ezek azok a szállítások, amelyek nem igényelnek mentőápolói felügyeletet sem, azonban az egészségügyi ellátás elérhetősége másként nem biztosítható. Ilyen szállításokat orvos igényelhet azokban az esetekben például, mikor a beteg csak speciális testhelyzetben szállítható, vagy egészségi állapota nem teszi lehetővé tömegközlekedési vagy más szokásos közlekedési eszközt használjon, vagy fertőzésveszély vagy kóros magatartása miatt közforgalmú járművet nem vehet igénybe, vagy ellátásának eredményességét tömegközlekedési vagy más szokásos közlekedési eszköz hiánya vagy annak igénybevételéből eredő késedelem vagy más tényező veszélyeztetné. 2008-ban különválasztásra került a mentés és a betegszállítás. 2023-ig a cég fő feladata a mentés maradt, azonban ettől az évtől folyamatosan átveszi az alapellátási ügyeletek működtetését is.
Bár a mentés fogalma igen tág (ide tartozik a legalább mentőápolói felügyeletet igénylő betegszállítás, életmentő tevékenységhez az orvos, illetve munkacsoport, az orvosi eszköz, a gyógyszer, valamint az átültetésre kerülő szerv szállítása, a mozgóőrség, a helyszínbiztosítás és a rendezvénybiztosítás), ebben az összefoglalóban kifejezetten az akut, intézményen kívüli, elsődleges betegellátás vonatkozásairól lesz szó.
Az Egészségügyi Törvényben foglaltak szerint a mentés esetén az alábbi feltételeknek kell teljesülniük:
- a beteg azonnali egészségügyi ellátásra szorul,
- az ellátás a beteg feltalálási helyén történik,
- mentésre feljogosított szervezet végzi az ellátást,
- sürgősségi ellátás történik,
- fentiekkel összefüggésben a beteg egészségi állapotának megfelelő ellátásra alkalmas – legközelebbi egészségügyi szolgáltatóhoz történő szállítása, valamint a szállítás közben végzett ellátása.
A meghatározás 1. és 4. pontjai igényelnek bővebb magyarázatot, hiszen alapvetően ez a két fogalom határozza meg a mentést igénylő betegek csoportját.
Kik szorulnak azonnali egészségügyi ellátásra?
Mint mondanak erről a jogszabályok?
Az egészségügyi törvény 94. § (2) bekezdése arról beszél, ki szorul azonnali ellátásra, míg az Országos Mentőszolgálatról szóló 322/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet azt sorolja fel, mikor indokolt mentés céljából a Mentőszolgálat hívása. Ezek összefoglalva a következő esetek:
- személyi sérüléssel járó baleset, tömeges baleset, egészségügyi válsághelyzet,
- ha életveszély vagy annak gyanúja áll fenn,
- heveny, akut vagy riasztó tünetekkel járó járó megbetegedés, illetve egészségkárosodás esetén, ha a sürgősségi ellátás elmaradása életveszélyhez, maradandó egészségkárosodáshoz vagy a gyógyulás elhúzódásához vezethet,
- szülő nő, illetve újszülött/koraszülött első egészségügyi szakellátása, illetőleg őrzött szállítása,
- ha az erős fájdalom vagy egyéb súlyos heveny tünet csillapítása sürgős orvosi beavatkozást igényel,
- heveny tudatzavar, ideértve az ittasság miatti tudatzavart is,
- veszélyeztető állapot vagy annak gyanúja,
- ha a pszichiátriai beteg közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít, és ez csak azonnali pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétellel hárítható el.
Az Egészségügyi Törvény két fogalmat is bevezet a kritikus állapotú betegekkel kapcsolatban, amelyek értelmezhetők a mentés kapcsán. Sürgős szükség esetén az egészségi állapotban olyan változás következik be, amelynek esetében az azonnali egészségügyi ellátás hiányában a beteg közvetlen életveszélybe kerülne, illetve súlyos vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne. Az egészségügyi ellátáshoz való jog kapcsán kimondja a törvény, hogy minden betegnek joga van sürgős szükség esetén az életmentő, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz, valamint fájdalmának csillapításához és szenvedéseinek csökkentéséhez. Veszélyeztető állapotban pedig az azonnali intézkedés hiánya a beteg saját vagy más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül fenyegető helyzetet eredményezne, illetőleg a környezetére közvetlen veszélyt jelentene.
Mi a sürgősségi ellátás?
Sürgősségi ellátásnak nevezzük az olyan ellátást, mely előre nem tervezhető, nem ütemezhető, azaz az ellátás elmaradása, az ütemezett rendben történő nyújtása az egészségi állapot kockázatát (állapotromlás, maradandó egészségkárosodás vagy tűrhetelen fájdalom) okozza. Ehhez természetesen az is hozzátartozik, hogy a betegnek joga van az egészségi állapota által indokolt egészségügyi ellátáshoz, vagyis sürgősségi ellátást abban az esetben kaphat, amennyiben szüksége van rá.
Összeségében tehát elmondható, hogy azok az állapotok tartoznak a mentés tárgykörébe, amelyek hirtelen lépnek fel (ez lehet egy akut panasz, vagy egy krónikus állapotban bekövetkezett állapotromlás is) és vélelmezhető, hogy a helyszíni, azonnali, sürgősségi ellátás hiányában a beteg közvetlen életveszélybe kerülne, illetve súlyos vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne, esetleg veszélyeztetné magát, vagy a környezetét, továbbá valószínűsíthető a további intézményi ellátás igénye.
Minden mentés sürgősségi ellátás, de nem minden sürgősségi ellátás mentés. Ez azt jelenti, hogy például egy rozsdás szög okozta sérülés sürgősségi ellátást igényel, hiszen a seb elfertőződhet, de mindezt nem a helyszínen és nem azonnal; a kiföccsent olaj által okozott kis területű, elsőfokú égést azonnal hűteni kell, de nem igényel sürgősségi ellátást; az elfogyott Frontin receptre történő felírása nem igényel sem azonnali, sem sürgősségi, sem helyszíni ellátást.
Hogy a bejelentés igényel-e mentést, a mentésirányító dönti el. Ehhez információkat gyűjt a mentést indokoló esemény jellegéről és helyéről, a betegek számáról és az észlelt tünetekről, illetve minden további szükségesnek tartott adatról. Végül a bejelentés tartalma, és az összes körülmény értékelése alapján dönt a mentés szükségességéről, miközben figyelembe veszi a rendelkezésre álló mentőkapacitást, a sürgősségi igényt. Ezek alapján, amennyiben biztonsággal megállapítható, hogy nem szükséges a beteg mentése, értesítheti a háziorvost, az ügyeletet vagy tájékoztatja a bejelentőt az egyéb egészségügyi szolgáltató elérhetőségéről és ellátási rendjéről.
A mentés során tehát az azonnali egészségügyi ellátást igénylő állapotok ellátása és szükség esetén a beteg gyógyintézménybe történő szállítása történik. Akinek egyébként fizetési elmaradás miatt került érvénytelenítésre a TAJ száma, annál a jogszabály a sürgősségi ellátásért fizetett összeget hétszázötvenezer forintban maximálja. Sajnos, a kusza betegutak, az egészségügyi ellátáshoz történő hozzáférés elégtelensége és az egészségügyi edukáció hiányából fakadóan, sokszor nem a megfelelő ellátási szinten keresnek segítséget a betegek. Egy optimálisan működő rendszerben a betegek a megfelelő ellátási szinteken, a megfelelő időben és a megfelelő módon kapnának egészségügyi ellátást. Addig pedig maradnak az egérutak és az „okos” megoldások…
