Frontvonalban Arkansasban

0Tami Pool 2015 óta dolgozik mentőtechnikusként Camdenben,  (Arkansas, USA) az Ouachita County Medical Center [Ouachita Megyei Orvosi Központ] egészségügyi szolgáltatónál. Az intézmény mentőszolgálatánál végez kivonuló munkát, az akut eseteket ellátása mellett betegszállítást végez magasabb progresszivitású intézményekbe. A központ mentőszolgálata 24 órában végez kivonuló szolgálatot. Évente körülbelül 3000 hívást kapnak, melyet az állomáson szolgálatot teljesítő 5 db ALS és 2 db BLS egység lát el.
Tamiék (52), tűzoltó férjével, 3 lányt (31, 27 és 17 évesek) nevelnek. 2015-ben végzett mentőtechnikusként, mentős pályafutása előtt rendőrnyomozó volt de dolgozott nemzetközi rendőri tanácsadóként/oktatóként Jordániában, Palesztínában és Izraelben. A bűnüldözést végül hátrahagyta, hogy megvalósítsa az álmát és diplomás ápoló lehessen. A képzést a mentőzés mellett kezdi meg idén ősszel, utána mentőhelikopteren szeretne szolgálatot teljesíteni.

„A laikus közönség reakciója a vészhelyzetre több, minket érintő dologban is megmutatkozott. Az emberek összefogtak, hogy mind a körzeti kórházakat és mind mentősöket támogathassák; ételt ajánlottak fel, kedvezményeket biztosítottak az éttermekben és házi készítésű maszkokat is kaptunk. Jelentősen csökkent a mentőhívások száma, az emberek valóban csak súlyos egészségkárosodás esetén hívtak segítséget. Emellett a kórházunk felhívta a lakosság figyelmét arra, hogy indokolatlanul ne keressék fel a sürgősségi osztályt, csak ha életveszélyről van szó. Látogatási tilalmat is bevezettek, azonban, mióta lazítások történtek, úgy látjuk, kezdenek visszatérni a megszokott, indokolatlan megkeresések.
A munkahelyemen nem mindenben hozott változást a COVID-19 vírus megjelenése. Míg a betegekkel kapcsolatosan nem változott a hozzáállás, a kórházi adminisztrációval szemben, akiket teljesen felkészületlenül ért a vészhelyzet megjelenése, feszültebbé vált a kapcsolat. Az pénzügyi megszorítások miatt az egészségügyi intézmények sok vidéki térségben, ill. kevésbé lakott városban nem voltak felkészülve a világjárványra, és kihívást jelentett a személyzet megfelelő védőfelszerelésének biztosítása. Ennek oka nem az, hogy gondatlanok lettek volna, hanem a költségvetés folyamatos csökkentése miatt nem tartottak nagy mennyiségben készleten a megfelelő egyéni védőeszközökből, ami volt, az pedig ebben a helyzetben nem volt hatékony. Kifogyóban voltak a fontos készletek, mint például a megfelelő maszkok. Minden, a kórház tulajdonában lévő, N95 maszk lejárt,  nem volt olyan, amelyeken a gumiszalagok ne száradtak volna el és törtek volna össze. Arcmaszkok nélkül azonban nem lehetünk a kórház területén. A kórháznak „házi” fertőtlenítőket kellett készítenie. A járvány közelebb hozta egymáshoz a mentésben dolgozókat, hiszen egy ideig magunkra maradtunk, nekünk kellett a saját védelmünkről gondoskodni. Idővel azonban elláttak minket a megfelelő felszereléssel. A munkahelyem járványügyi intézkedési közül kiemelném, hogy nemrégiben bevezettük a teljesálarc (filteres) használatát. Minden páciensnél, akit intubálni kell, ill. aeroszol képződéssel járó folyamatok esetén (pl.: nebulizátor használat, maszkos lélegeztetés), mind az orvosnak, mint pedig a mentőszemélyzetnek teljesálarcot kell viselnie. Amennyiben igazolt COVID-19 fertőzött beteget kell szállítani, az orvosnak és a mentősöknek szintén teljesálarcot, valamint teljes testet védő ruhát kell viselnie.
Az irányelvekben nem történt változás, de az orvosi gyakorlat megváltozott a covid- gyanús betegek esetében. Részben átalakultak a dokumentálás szabályai, pl. a COVID-19 fertőzöttség vizsgálatának kérdésében, ill. a műszak megkezdése előtt és a műszak után is mérnünk kell a testhőnket.
Minden bizonnyal stresszeli egészségügyi dolgozókat, hogy megfertőződhet a családja, vagy akár ő maga is megfertőzheti a szeretteit. Úgy gondolom, hogy mi pont emiatt a tudat miatt maradunk inkább távol a nyilvános összejövetelektől, ill. jobban figyelünk a környezetük tisztán tartására. Nekünk nincsen külön programunk, nem kapunk speciális segítséget, hogy feldolgozzunk ezt a helyzetet. Mindent a családunkkal, barátainkkal és a kollégáinkkal beszélünk meg, de úgy gondolom, nálunk minden rendben van. Természetesen nagyonn városokban, mint pl. New York vagy Chicago más éehet a helyzet.
A kórházi dolgozók közül sokan betegek voltak 2019 november és decemberében, a tünetek pedig hasonlóak voltak a koronavírusra jellemzőkhöz: 2-3 hétig tartott a fertőzés és általában sokkal rosszabbul élték meg a fertőzöttek, mint egy sima megfázást. Mindenkit tesztelték influenzára (mindegyiküknek volt influenza oltása, amely kötelező), azonban arra senki nem lett pozitív. Úgy gondolom, hogy már ebben az időszakban megjelent nálunk a vírus, de szándékosan nem tulajdonítottak neki jelentőséget.
Remélem a kórházak felismerik, mennyire felkészületlenek voltak a dolgozóik és a betegek védelmét illetően. Bízom benne, hogy megteszik a megfelelő előkészületeket, hogy egy hasonló esemény bekövetkeztekor a dolgozók biztonságban lehessenek.
A személyi védőeszköz készletekkel kapcsolatos teendőkön kívül nem látom, hogy a világjárvány hatására bármit is gyökeresen megváltozna a kórházakban, vagy a mentőszolgálatoknál. A fenntartási költségek miatt számos kórházban történek leépítések a Covid-19 járvány alatt, de pénzügyi problémák már a járvány előtt is tapasztalhatók voltak, most pedig még súlyosabb teherként nehezednek majd az intézményekre.”

Gresz Ágnes