I. Kompetenciák a sürgősségi ellátásban konferencia 2018

A mentőápolók kompetenciái a sürgősségi ellátásban

Az elmúlt közel 20 évben az egészségpolitika igyekszik hatékonnyá tenni a magyar betegellátás modelljét. Elkezdődött egy addig ismeretlen, európai szintű, korszerű sürgősségi betegellátás kiépítése. Várható volt, hogy a folyamat számtalan változtatást igényel az ellátás koncepcióján. Napjainkban azonban a sürgősségi betegellátás rendszere nem működik hatékonyan, úgy tűnik, hogy a felhasználni kívánt modellt nem sikerült minden pontjában a magyarországi környezethez adaptálni.

Az egyik problémát a végzettségekhez rendelt tevékenységlisták és a kompetenciák meghatározásának hiánya jelenti. Kompetenciának nevezzük azokat az ismereteket, melyekkel a foglalkozás gyakorlása és az ahhoz tartozó szakmai tevékenység biztosított. Egészségügyi tevékenység végzéséhez Magyarországon szükséges a szakképesítés megléte, részvétel érvényes működési nyilvántartásban, szakmai kamarai tagság, ill. az egészségi állapot alapján alkalmasnak kell lenni a tevékenység végzésére. (63/2011. (XI. 29.) NEFMI rendelet az egészségügyi szakdolgozók továbbképzésének szabályairól ) A szakmai kompetenciát a képzés szakleiratából és a képzési követelményekből lenne lehetséges levezetni, azonban ez még nem történt meg. A képesítéssel szerzett kompetenciák alapján a munkáltató a munkakör betöltéséhez szükséges feladatokat meg tudja fogalmazni, mely intézményenként, munkakörönként, munkakörön belül is változhat. (Ujváriné Siket A. et al.: Tevékenységi körök a betegellátásban. In: IME 2009 (VIII. évf.) 9 sz. 31-36 ) Ennek megfelelően az ún. képesítési, szakmai és vizsgáztatási követelményhez kellene elsődlegesen igazodni. A vonatkozó jogszabály szerint „az egészségügyi dolgozó az egészségügyi tevékenységet, az adott helyzetben általában elvárható gondossággal, a szakmai követelmények keretei között, etikai szabályok megtartásával, legjobb tudása és lelkiismerete szerint, a rendelkezésére álló tárgyi és személyi feltételek által meghatározott szinten, szakmai kompetenciájának megfelelően nyújtja” (2003. évi LXXXIV. törvény az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről 5.§ (1)) , valamint figyelembe kell vennie a jogi- és szakmai szabályokat, ill. a szakmai felettes(ek) utasításait is. (2003. évi LXXXIV. törvény az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről 5.§ (3)) Amennyiben a beteg állapota azt szükségessé teszi, az egészségügyi dolgozó az orvos megérkezéséig elvégzi mindazokat a beavatkozásokat, amelyek nyújtására szakmai kompetenciája és felkészültsége alapján jogosult. (1997. évi CLIV törvény az egészségügyről 126.§ (5))

A kompetencia kérdés tehát több oldalról is megközelíthető, így az egyes szolgáltatások nyújtásához szükséges feltételekről szóló jogszabályok, (pl.: 60/2003. (X.20.) ESzCsM rendelet az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről) szakmai irányelvek, ill. az adott szolgáltatónál kimunkált helyi protokollok szempontjából. A szakdolgozó önállóan végezhető tevékenysége keretében tüneti- vagy iránydiagnózist állít fel, így ezért szükséges kompetenciájának megfelelő helyi szintű protokollokat alkotni. (Dósa, Á. et al.: Kommentár az egészségügyi törvényhez. Budapest, 2016, 286. sk.)

Ennek ellenére nem minden helyzetben állnak rendelkezésre a pontosan meghatározott beavatkozási jogkörök. A mentésről szóló 5/2006 (II. 7.) EüM rendelet tartalmazza a mozgóőrségi táska felszerelését, azonban az abban található eszközök használatát az ellátó kompetenciáihoz köti. (Lásd uo.) Amennyiben az ápoló vállalkozóként végez munkát, továbbra is kérdéses, milyen beavatkozásokat végezhet. Hiába irányadóak akár az Országos Mentőszolgálat, ill. bármely munkáltató által kiadott szakmai protokollok, azok nem általános érvényűek, csak a munkahelyi tevékenységet szabályozzák. Az oxyológia- sürgősségi orvostan, toxikológia, honvéd és katasztrófa orvostan szakterületén jelenleg két szakmai irányelv van, melyeknek azonban lejárt az érvényessége.
Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy az utóbbi években megváltoztak a mozgóőrségi munkakörrel kapcsolatos elvárások. Nem csupán a sürgős szükség tárgykörébe tartozó kórfolyamatok ellátása a feladat, hanem igény van az egyéb, az oxiológia tárgykörén kívül eső banális kázusok ellátására is, melyekben a jogszabályi előírás nem iránymutató.

Minden sürgősségi ellátó számára biztonságot nyújtana a hatásköri listák és kompetenciák tisztázása. Miután nincs konszenzus ebben kérdésében, mentőápolói szinten mindenki saját maga értelmezi a beavatkozási jogkör kérdését, amely hozzáállás időnként veszélyeztetheti a betegeket, akár beavatkozás elvégzéséről, akár el nem végzésről beszélünk. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy egy mozgóőrség alatt a megtagadott ellátás, mely elvégezhető lenne mentőápolói végzettséggel milyen hangulatot kelt az ellátóval, ill. egyáltalán a szakmával szemben, ezért figyelembe kell venni a mozgóőrségek megváltozott igényeit is.

A megváltozott képzési rendszer, a munkakörök kibővült listája, ill. a minőségbiztosítás jelentőségének növekedése az elvégezhető feladatok korábbinál pontosabb meghatározását igénylik. Hatásköri listák készítése és a kompetenciák tisztázása egyértelművé teszik az egyes munkakörökben alkalmazott szakdolgozók feladatait.

A konferencián szeretnénk felhívni a figyelmet a szakképesítés központi programja különféle értelmezésének problémájára. Egységes tankönyv kidolgozás lenne szükséges a szakdolgozók számára, hogy az azonos végzettséget igazoló dokumentum azonos ismeret elsajátítását jelentse. Szeretnénk bemutatni, miért szolgálja mind a munkáltató, mind az egészségügyi dolgozó mind pedig a beteg érdekeit a beavatkozási jogkör és a kompetencia tisztázása.

Gresz Ágnes, szervező