A svéd módszer

102944396_270568990827103_6030912436149983319_nAngelica és Félix Svédországban praktizáló orvosok, közvetlenül, ill. közvetetten is COVID-19 fertőzött betegekkel foglalkoznak. Félix német, aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvos. Jelenleg Svédország legnagyobb kórházában, a Karolinska Kórház Intenzív Osztályán dolgozik, ahol most legtöbbször koronavírusos betegeket lát el. Angelica mexikói, klinikai- és kutatóorvos, a Karolinska Kórház Infektológiai Központjában dolgozik, kutatási területe a központi idegrendszer vírusfertőzéseinek immunológiája. Jelenleg egy tudományos projektjében vesz részt a COVID-19 kutatás kapcsán, ill. segít létrehozni egy biobankot a COVID-19 fertőzöttek mintáinak tárolására, megőrzésére.

A következő interjúban Félixet kérdeztük arról, hogy klinikusként milyen hatással volt a járvány munkájára:
„Két éve dolgozom a stockholmi Karolinska Egyetem Kórházában, jelenleg teljes állásban az intenzív osztályon, ahol a betegek túlnyomó része a COVID-19 fertőzés valamely stádiumában van.
A kórházban már a járvány első heteiben szinte minden megváltozott. Valamennyi elektív műtét lemondásra került. A pandémia előtt 1 intenzív részlegünk volt, ahol 10 lélegeztetett beteget tudtunk ellátni. Majd közvetlenül a fertőzöttek számának hirtelen emelkedése előtt 4 intenzív részleget hoztunk létre, amelyek 80 paciens ellátására alkalmasak. Teljesen megváltoztak a munkakörülményeink. Több és hosszabb műszakra volt szükség, telefonon pedig folyamatosan elérhetőnek kellett lennünk. Ahogy telt idő, eljárásrendeket kidolgoztuk ki a védőfelszereléssel, a betegforgalommal, a kezelésekkel és a látogatás korlátozásával kapcsolatban. A védekezésre vonatkozó előírások már a kezdetektől nagyon szigorúak voltak az intenzív részlegen. Nem tudok róla, hogy orvos vagy nővér megfertőződött volna. Ellenben a többi kórteremben kicsit sajátosabb szabályok voltak érvényben, különösen a még nem igazolt COVID-19 fertőzöttek tekintetében, ami miatt több panasz is érkezett a dolgozók részéről.
Természetesen megnőtt a munkaterhelés, ami különösen igaz az intenzíves ápolókra, akiket sűrűn köteleztek plusz munkára, ellenben a többiekkel. Szerencsére a más osztályokról érkező ápoló személyzet elég gyorsan betanítható volt az intenzíves munkára, melyet képzett szakápolók felügyelete alatt végeztek.
Megváltozott a lakosság hozzáállása az egészségügyi rendszerhez. Tapasztalatunk szerint csökkent a nem koronavírusos kórházi felvételek száma, de a pontos okok tisztázatlanok, valószínűnek tűnik, hogy az emberek próbálták kerülni az egészségügyi intézményeket, féltek, hogy ott megfertőződhetnek.
IMG_5596A kollégák közötti kapcsolat sok esetben kifejezetten erősebb lett a több együtt töltött idő hatására. Én meglehetősen feszült voltam a munkaterhelés miatt, de mindig megnyugtatott a tudat, hogy 2-3 hónapnál nem tart tovább ez a helyzet. Szerencsére Angelica, a Karolinska Intézetben „home office”-ban volt, ezért el tudta látni az otthoni teendőket, gondoskodni tudott a két gyerekünkről, így tudtam pihenni is a szabadidőmben. Nagyon hálás vagyok neki, hogy meghozta ezt az áldozatot. A magánéletünk tulajdonképpen kicsit megállt az elmúlt három hónapban.
A kollégák sokat kommunikáltak egymással, az intenzíven dolgozóknak pedig lehetősége volt képzett pszichológusokkal beszélni, akik szinte minden nap elérhetők voltak. Én személy szerint nem érzem úgy, hogy szükségem lenne ilyen jellegű segítségre, bár időnként nagyon megviselt, hogy az idősebb betegeket nem vehettük föl az osztályra. Ahogyan Magyarországon és Németországban, úgy Svédországban is irányelvek szabályozzák azokat az helyzeteket, mikor az erőforrások szűkössége miatt kihívások és etikai dilemmák jelennek meg. Ez többek között magába foglalja azokat a szituációkat is, amikor az intenzív ellátásra alkalmas betegek kiválasztásáról van szó, azaz azon betegek azonosításáról, akiknek reális esélyük van a túlélésre. A kórházunk által alkalmazott iránymutatás különböző kritériumokat tartalmaz, melyek közül az egyik az, hogy a biológiai korukat tekintve 80 éveseknél (tehát nem a kronológiai kor) nem folytatnak intenzív terápiát, mert nagyon alacsony a túlélési esélyük. Természetes felvet etikai dilemmákat, hogy milyen alacsony túlélési esély az, ami elég alacsonynak tekintendő. Végülis, ha csak 5%-os lenne a túlélési esély ebben a korcsoportban, akkor figyelembe véve az érintett betegek összességét, ez még több megmentett életet jelentene. Másrészt ezek a további kezelendő betegek meghaladták volna a kapacitásainkat.
Svédországban sajnos adott lakosságszámra szervezetten kevés intenzíves ágy jut. Bízom benne, hogy ez meg fog változni a jövőben (de nem mondanám, hogy ez így is fog történni). A járvány alatt nagyon sok ápolót vezényeltek át más osztályokról, hogy részt vegyenek az intenzív részleg munkájában. Legtöbbjüknek egyáltalán nem volt intenzív terápiás tapasztalata, de bízom benne, hogy ez a tapasztalat, bár elég feszített tempójú volt ez az időszak, meggyőzi majd őket arról, hogy érdemes maradniuk és hosszú távon fejleszteni a képességeiket.
Más szakmákról nem igazán tudok nyilatkozni, de úgy gondolom, hogy az intenzív terápiás csapat nagyon sokat tanult arról a COVID-19 koronavírus járvány kapcsán, hogyan adaptálódjék egy új helyzethez. gyógyszeres terápiákról, vagy akár a gépi lélegeztetésről. Többek között nagyon sok tapasztalatot szereztünk hasra fektetett beteg lélegeztetésében, ami eddig csak ritkán fordult elő nálunk.
Az egészségügyi rendszer összességében jól vette az akadályokat, így ebben az értelemben nincs szükség változásra. Kivételt képeznek azonban az ápolási otthonok. Ország szerte több olyan intézmény is volt, amely nem volt képes megfelelően izolálni a lakóit, így nagyon magas számú volt náluk az elhalálozás.
Többek között emiatt is megkérdőjelezhető számomra a kormányzat stratégiája a pandémiát illetően. A javaslat atyja, Anders Tengell is kétségeit fejezte ki legutóbbi interjújában a saját ötletével kapcsolatban. Nem tudom, mennyire beszélhetek a svéd orvosközösség nevében, de úgy gondolom, hogy szakmán belül nem örvendett akkora népszerűségnek ez a fajta megközelítés, mint a lakosság körében, akik egyébként nagy bizalommal viseltetnek a kormányzati szervek irányába. Néhányunk időről időre hangot adott aggodalmának a hírekben, de ez nem okozott változást a rendelkezéseket illetően.”

Kórházi munkájukon túl, Felix és Angelica videó sorozatot indítottak spanyolul, hogy megoszthassák észrevételeiket a COVID-19 koronavírus járványról. A videókban véleményüket és szakmai tapasztalataikat mutatják arról, hogyan alakult a járvány és az azzal kapcsolatos intézkedések az országban. A tájékoztatás fontos részét képezik, többek között a Karolinska Kórház kezeléssel kapcsolatos intézkedései, a védőfelszerelés, továbbképzések kapcsán. Úgy gondolják, hogy az információk megosztásával segíthetnek mind a Latin-Amerikai, mind más országoknak is, ahol a járvány még csak a korai fázisában tart, de később valószínűleg hasonló mintát követ majd, mint amely Ázsiában és Európában megfigyelhető.
Nem arról van szó, hogy szerintük a különböző országoknak a svéd megközelítést kellene alkalmaznia, azonban lehetséges, hogy az intézkedések módosítása vagy egyesek bevezetése mind az egészségügyi dolgozóknak, mind a lakosság számára támogatást nyújthat.

A videók spanyol nyelven, angol felirattal érhetők el Félix és Angie youtube csatornáján.

Az Infektológiai Központ COVID-19 kutatásaival, ill. a Karolinska Intézet COVID-19 biobank kivitelezésével kapcsolatos részletek az alábbi videóban kerülnek bemutatásra svéd nyelven.