Fertőzések dzsungelében

Moara 1 (1)Moara 2015 óta a Goiási Állami Egyetem Klinikáján dolgozik infektológus szakorvosként. Moara tanulmányait Brazilíában végezte, jelenleg professzor a Trópusi Betegségek és Közegészségügy Intézetben. A járvány megjelenése óta főorvos a COVID-19 Osztályon és a Kórházi Infekció-kontroll Részlegen. A COVID-19 fertőzött betegeket elkülönített egységben ápolják a kórházban Az orvosok többségét áthelyezték ide: pulmonológusokat, kardiológusokat, endokrinológusokat, neurológusokat, sebészeket, ill. további specialistákat. Ezen a részlegen külön felelős személy feladata a vírusfertőzéssel, antibiotikum-kúrával, a kezelés időtartamával és az elbocsátással kapcsolatos teendők mérlegelése és megvitatása a kollégákkal. Az IDSA és a WHO ajánlása szerint egy infektológus szakorvosnak ajánlott betölteni ezt a posztot, hogy így segítsen a szakmai kérdések megvitatásában és a betegek megfelelő ellátásában. Ezt a feladatot jelenleg Moara látja el a kórházban.

“2020 márciusa óta megváltozott a légzőszerveket érintő esetek megítélése. Sztenderdizáltuk az ilyen esetekben alkalmazni szükséges egyéni védőfelszerelést, valamint számtalan képzést indítottunk és iránymutatást készítettünk a védőfelszerelés helyes fel- és levételéről. Jelenleg a munkában és azon kívül is folyamatosan maszkot hordunk, igyekszünk tartani a 2 méter távolságot. Nincs érintés, ölelés, ez sok embernek nagyon nehéz. A betegeket a beszállítást megelőzően másik intézményben vizsgálják és utána kerülnek csak hozzánk, így COVID-19 fertőzés gyanúja esetén van időnk felkészülni. Azonban előfordul, hogy a gyanú csak a kórházba kerülést követő órákban, vagy napokban merül föl. Ilyenkor az összes feszültség eszkalálódik. Még ha mindent szabályszerűen csinálunk is, a félelem a fertőzéstől és a kontaminációtól folyamatosan jelen van. A szélesebb körű hozzáférés a teszteléshez segítene ezen a helyzeten.
Őszintén szólva rettegünk. Félünk és aggódunk magunk miatt, a betegekért, és a családunkért. Egymás támogatását nagyban korlátozza a távolságtartás és a maszkviselés. Többségünk nem látogatja meg a szüleit, nagyszüleit, barátait, de akár még a párját sem. Minden nap arra gondolok, mi lenne, ha egy rokonom, vagy barátom megfertőződne, de próbálok nem félni, és arra gondolni hogy minden rendben lesz. Aggódom a magány miatt, amit akkor érez az ember, amikor COVID-19 fertőzöttként bekerül a kórházba, és nem láthatja a családját, amíg ki nem engedik a részlegről.

Moara 3Sokszor megvisel, hogy betegek egyedül halnak meg és a családjuk és a barátaik nélkül lesznek eltemetve. A magány és a stressz gyakori és pusztító, ezért a pszichológiai segítséget mindenkinek kötelezővé kellene tenni. Én enélkül valószínűleg depressziós lennék. Kapok mentális segítséget és a családom is támogat. Próbálok beszélni azokkal a barátaimmal, akik hasonló helyzetben vannak. A párom is támogat, de ennek ellenére szomorúságot érzek.
Véleményem szerint történtek szakmai fejlesztések ebben a helyzetben. Az egészségügyi dolgozók elkezdtek figyelmet fordítani a megfelelő óvintézkedésekre, amelyeket a Fertőző Betegségek Osztályának munkatársai már régóta próbáltak megtanítani a kollégáknak. A közegészségügyi rendszernek fontos szerepe volt ebben az időszakban, ezért talán értékelni fogják és több támogatást fog kapni a jövőben. Úgy látom, lakosság hozzáállása is megváltozott az egészségügyi rendszerhez. Az emberek félnek egészségügyi intézményekbe menni, félnek, hogy megfertőződnek a koronavírussal. Lehetséges, hogy megfontoltabbak a sürgősségi ellátóhelyeket felkeresése kapcsán. Sajnos azonban a brazil emberek élete nem változott meg annyira, amennyire szükséges lett volna.
Brazíliában számos problémával szembesülünk a távolságtartást, a maszkviselést és a tudományba vetett hitet, bizalmat illetően. Az emberek egy része nem veszi észre, hogy a COVID-19 valódi kihívást jelentő betegség, és fennáll annak a veszélye, hogy nagyon veszélyes helyzetben éljük a mindennapjainkat.
Úgy gondolom, minden meg fog változni, ha végetér a járvány. Minden beavatkozáshoz komoly személyi védőfelszerelést fogunk használni, bár ettől az ellátás költségi valószínűleg magasabbak lesznek. A többi betegséget elhanyagolják majd, amitől jelentősen nőni fog a halálozások száma. Az egészségügyi rendszernek alkalmazkodnia kell az új helyzethez, hogy a lehető legjobbat nyújthassa.
Azt hiszem, az emberek másképp tekintenek majd az életre. A kapcsolatok, az idő és különösen az apró pillanatok a családdal és a barátokkal számítanak majd igazán. A kórházakban az egészségügyi dolgozók értékelni fogják a védőfelszerelést és rutinszerűen használni is fogják. A tudományt meg fogják becsülni és tiszteletben tartják majd, mint valamit, ami igazán számít.”

Hozzászólás írása