“Több évet élhetett volna még…”

Mi(k)re tanít minket polgártársunk halála? – 2. rész

1.ábra: 100 ezer lakosra jutó halálozás, halálokok szerkezetének változása 1892 és 2006 között (Az 1892 és 1910 közötti adatok a történelmi Magyarország területére vonatkoznak
Forrás: Faragó Tamás: Bevezetés a történeti demográfiába. Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest, 2011.

Az elmúlt 60 évben a „klasszikus” fertőző betegségek már nem számítanak kiemelt haláloknak, Magyarországon 1954 óta 5%, 1980 óta 1% alatti az ezen okokból történő halálozás.
Az 1.ábrát megtekintve szembeötlő, hogy az 1960-70 előtti és utáni adatok képe teljesen más, mintha hirtelen megszűnt volna a dinamika, a csoportok egymás közti változása. 1970-re a fertőző betegségek halálok 2,3%-ra csökkent és folyamatos csökkenés mellett az ezredforduló óta 0,5% körül mozog, az egyéb kategória 10% alá került és azóta is alatta van, köszönhetően a diagnózisok pontosabbá válásának, a pontatlanul, illetve rosszul meghatározott halálokok arányának nagymértékű csökkenésének.
Mielőtt tovább mennék megadom az első választ a címben feltett kérdésemre:
A fertőző betegségeknek, az öngyilkosságnak, a baleseti halálnak vagy bármely emberi cselekvés okozta halálnak jó mérőszáma az időegység alatti elhunytak száma. Célértékük lehet a nulla.
Fókuszálva a közelebbi múltra a 2.ábra a halálokok arányát mutatja éves bontásban, a fertőző, az öngyilkosság és a balesetek kivételével, ezekkel a továbbiakban nem foglalkozom.

2. ábra: Betegség miatti halálokok eloszlása és a népesség átlagos életkora 1968-2018 között (a fertőző, a baleset és az öngyilkosság miatti halálozás kivételével)
Forrás: KSH

Lényegében 3 dolgot láttatnak az ábra mögötti számok: az egyéb kategória évszázados csökkenő tendenciája megállt és 5.5% minimum után újra 9%, valamint a daganatos halálozás az 1968-as 20,5%-ról 6%-ot növekedett, miközben a népesség átlagéletkora 35,2 évről 7 évet emelkedett. És semmi több. Pedig 50 év alatt sokat változott … úgy nagyjából minden. Talán nincs is még egy olyan nagy adattömeget tartalmazó kimutatás, amely a legutóbbi 50 évet feldolgozva ilyen stabilitásról árulkodna. Lehet-e mégis következtetést levonni ezekből az adatokból? Minden adatból lehet, csak a következtetés alapja nem biztos, hogy a szemünk előtt van.
Először, nekem mindig is hiányzott az „öreg volt, meghalt” kategória. Ha valaki 102 évesen reggel nem ébred fel, az ő halála inkább a példája iránt vonja magára az érdeklődésemet, mintsem azt keressem mi romlott el nála mégis. A halottvizsgálati adataink szerint a természetes halált halt honfitársaink az egyéb kategóriában lehetnek, valószínűleg 1% alatt.
Másodszor, a keringési rendszer betegségeire ÁLTALÁNOSSÁGBAN nem igaz, hogy áldozatuk nagy valószínűséggel több évet élhetett volna még, ha nem „kapja el” a keringési rendszeri betegségét (egy szívinfarktusban meghaltnak lehetett krónikus szívelégtelensége is). Ez, ebben a formában a többi betegség csoportra sem igaz.
Harmadszor, annak a valószínűsége nem kicsi, hogy valakinek egyszerre van légzőszervi és keringési betegsége is. Sőt, átlagéletkorunk növekedésével egyre gyakoribb, hogy alanyunk több betegséggel élt együtt haláláig.
Érezhető, hogy ezt az „áldozatuk nagy valószínűséggel több évet élhetett volna még” kifejezést kellene valahogy definiálnunk és minden egyes haláleseményhez kötnünk ahhoz, hogy eldönthessük egyáltalán tanít-e minket polgártársunk halála. A halál bekövetkezése biológiai törvényszerűség, de az nem törvényszerű, hogy minden haláleset hordoz plusz információt az utókor számára a haláleset tényén kívül is. Miért kellene az időegység alatt bekövetkező összes haláleseményt csakis egységesen vizsgálni? Miért kellene egyáltalán a haláleseményeket csakis a halál dátuma szerint csoportosítani? Lenne lehetőségünk adathalmazunk más megközelítésű vizsgálatára is.

A jó kérdést kell feltennünk: Mi(k)re tanít minket polgártársunk halála?

Nos, lehet 0, lehet 1, lehet több dologra is.
Először szűrjük ki azokat, akik halálától nem várunk plusz információt, mint például a nagymamám, aki 6 hónapos krónikus belgyógyászati tartózkodást követően 83 évesen hagyott itt minket. Az ő adata a 2.ábra 1999-es keringési rendszer betegségei csoportban lehet, mivel krónikus szívelégtelenségben szenvedett.
Ha a halál bekövetkeztekor megállapítható, hogy csak kis valószínűséggel élhetett volna még több évet alanyunk a halálokát kiváltó betegség nélkül is, akkor polgártársunk életkorából, életmódjából, krónikus betegsége(i)ből következően távozott közülünk. Vehetjük „kvázi természetes” halálnak. Ez nem köthető konkrét életkorhoz, nem állíthatjuk, hogy MINDEN inzulin kezelésre szoruló cukorbeteg 70 éves kora előtti halála elkerülhető lett volna. Másként fogalmazva egy 55 évesen cukorbetegség miatt elhunytról nem állíthatjuk, hogy ha nem lett volna a cukorbetegsége, TUTI, hogy élt volna még MINIMUM 15 évet.
Megtehetjük azonban, hogy a haláleseteket nem a halál éve, hanem a születés éve szerinti csoportosításban vizsgáljuk és minden korosztályt mondjuk az 50%-os elhalálozás esetén értékeljük ki. Így a még életben lévőket tekintjük úgy, hogy az ő halálukat fogjuk „kvázi természetesnek” venni. Cserébe direkt azt a populációt tudjuk vizsgálni, aki az átlag előtt halt meg, azaz feltételezhető, hogy nagy valószínűséggel több évet élhetett volna még, valamint feltételezhető, hogy a haláluk elkerülhető lett volna. Az ő példájukból tudnánk következtetéseket levonni.
Én kíváncsi lennék arra, hogy túléltem-e a korosztályom felét. Ha lenne egy honlap ahonnan ez kiderülne, rákattintanék néhanap (feltételezve, hogy a korosztályom többségének még van lehetősége ezt olvasni). ÉS, ha túléltem korcsoportom felét, láthatnám miben haltak meg akiknek ez nem jött össze. Persze ezt csak minden korosztály fele nézhetné meg még életében, de az előző korosztályok taníthatnak minket, mint általában. Szívesen részt vennék ilyen kimutatás fejlesztésében.
De megtehetnénk azt is, hogy megkérdezzük a halottvizsgálatot végző szakembert, hogy látja, élhetett volna még több évet alanyunk a halál okát kiváltó betegség nélkül? Ha már a halál okát meg tudja mondani, akkor nagy valószínűséggel erre a kérésre is tudna válaszolni. Így EREDETI, egyedi adataink lennének, ami a mérési pontosságot nagyban növelhetné.
A két módszer kombinációjából például a 3.ábra születhetne, amely segítségével kvázi valós időben fókuszálni tudnánk a megoldani kívánt problémára, az „idő előtt” eltávozottakra, akikre általában a hétköznapokban is azt mondjuk: élhetett volna még. Valljuk be, csak az ő haláluk bosszant minket, az „idő előtti” halált kellene elkerülni, a többi „csak” fájdalmas. Ugyanakkor MINDEN „idő előtti” halált sohasem fogunk tudni elkerülni. Például: hirtelen szívhalál (Kolonics György szomorú példája). Ezért mégsem mindegy a betegség.

3. ábra: Az élők és az összes holt valós érték; a halottak 2 csoportra bontása a fantázia szüleménye

Folytatás következik…

Szintay István

Az előző részben a halálokokra vonatkozó statisztika kialakulásáról olvashattok.

Hozzászólás írása