Kell-e fizetni a sürgősségi ellátásért?

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 142. § (2) bekezdése szerint a a mentést igénybevétel alapjául szolgáló jogviszony előzetes igazolása nélkül, az e törvényben és a külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével kell biztosítani a Magyar Köztársaság területén tartózkodó személy részére. Mindezt abban az esetben, amennyiben az adott személy azonnali egészségügyi ellátásra szorul. Sürgős szükség esetén pedig a külön jogszabályban meghatározott ellátásokat.

Mit jelent ez?

Az egészségügyi törvény 94. § (2) bekezdése szerint a beteg azonnali ellátásra szorul

  • személyi sérüléssel járó baleset, tömeges baleset, egészségügyi válsághelyzet esetén,
  • ha életveszély vagy annak gyanúja áll fenn,
  • heveny vagy riasztó tünetekkel járó esetekben, ha a sürgősségi ellátás elmaradása életveszélyhez, maradandó egészségkárosodáshoz vagy a gyógyulás elhúzódásához vezethet,
  • szülészeti esemény során,
  • ha az erős fájdalom vagy egyéb súlyos heveny tünet csillapítása sürgős orvosi beavatkozást igényel,
  • heveny tudatzavar esetén, ideértve az ittasság miatti tudatzavart is,
  • veszélyeztető állapot vagy annak gyanúja esetén.

A törvényben hivatkozott külön jogszabály a sürgős szükség körébe tartozó egyes egészségügyi szolgáltatásokról szóló 52/2006. (XII. 28.) EüM rendelet. Ennek 1. §-a szerint sürgős szükség körébe tartozó egészségügyi szolgáltatás minden olyan egészségügyi tevékenység, amelyet a mellékletben meghatározott, az életet veszélyeztető állapotok és betegségek szakszerű ellátása, valamint azok maradandó egészségkárosító hatásának megelőzése érdekében – a beteg állapotának stabilizálásáig – végeznek.

Ezt támasztja alá a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban Ebtv.) végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 12/B. § (1) bekezdése, mely szerint az Ebtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott finanszírozási szerződéssel rendelkező egészségügyi szolgáltató a mentést, betegszállítást, védőnői szolgáltatást, otthoni szakápolást, iskola- és ifjúság-egészségügyi ellátást, mozgó szakorvosi szolgálatot teljesítő szolgáltató, valamint a beteg közvetlen jelenlétét nem igénylő diagnosztikai és kórszövettani vizsgálat és boncolás esetén az ellátás igénybevételét megelőzően, a TAJ-t igazoló hatósági igazolvány bemutatását nem kell kérje.

Mindezek alapján az egészségügyi dolgozónak nem kell vizsgálnia a beteg biztosítási jogviszonyát abban az esetben,

  • ha az illető azonnali ellátásra szorul,
  • ha az azonnali ellátás elmaradása maradandó egészségkárosodást okozna,
  • ha bizonyos meghatározott finanszírozási szerződéssel rendelkezik.

Az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet 4. § (10) bekezdése alapján azonban a Magyarországon tartózkodó beteg sürgősségi ellátása esetén a szolgáltató köteles vizsgálni, hogy az Eütv. 142. § (2) bekezdés b) és c) pontja szerint (a mentés, amennyiben az adott személy azonnali ellátásra szorul, ill. sürgős szükség esetén a külön jogszabályban meghatározott ellátások) nyújtott ellátások költségei behajthatóak-e más forrásból. A szolgáltató Közösségi szabály (EU-s szabály) vagy nemzetközi szerződés alapján jogosult személy esetében kezdeményezi a jogosultság-igazolás kiadását az illetékes külföldi biztosítótól. Ha a külföldi biztosító a jogosultság-igazolás kiadását megtagadja, illetve ha Közösségi szabály, valamint nemzetközi szerződés hatálya alá nem tartozó személy az igénybe vett ellátás térítési díját nem fizette meg, a szolgáltató fizetési felszólítással érvényesíti követelését. A szolgáltató az esetet a beteg adatlapjának megküldésével és a térítési díj megfizetésének, illetve a behajtás eredménytelenségének egyidejű igazolásával pótlólag, legfeljebb a teljesítést követő hatodik hónap 5. munkanapjáig jelentheti a finanszírozó részére.

A jogosultságát érvényes TAJ-számmal igazolni nem tudó belföldi személy sürgősségi ellátása esetén a szolgáltató köteles vizsgálni, hogy a nyújtott ellátások költségei behajthatóak-e más forrásból. A 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet 4. § (11) bekezdés alapján a szolgáltató fizetési felszólítással érvényesíti követelését, ha a jogosultságát érvényes TAJ-számmal igazolni nem tudó belföldi személy az igénybe vett ellátás térítési díját nem fizeti meg.

A Magyarország területén tartózkodó, egészségügyi szolgáltatásra a társadalombiztosítás keretében nem jogosult személyek egészségügyi ellátásának, valamint az egészségügyi szolgáltatás biztosítására kötött megállapodás egyes szabályairól szóló 28/2020. (VIII. 19.) EMMI rendelet 2. § (2) bekezdése szerint sürgősségi ellátások esetén a térítési díj összege a Tbj. 46. § (2) bekezdése szerinti személyek esetében (az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre kötelezett személy fizetési kötelezettségét nem teljesíti és az ebből keletkező hátralék összege meghaladja az egészségügyi szolgáltatási járulék havi összegének hatszorosát, ami 2021-ben kb. 47 ezer Ft lesz) a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő által fizetett finanszírozási díjjal megegyező összeg, de legfeljebb ellátási esetenként hétszázötvenezer forint.

Megállapítható tehát, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok szerint, akinek nincsen érvényes (zöld, piros vagy kék-erről itt olvashattok bővebben) TAJ száma, annak utólag mindenképpen ki kell fizetnie az ellátás költségeit. Az, aki fizetési elmaradásban van, annál a jogszabály ezt az összeget hétszázötvenezer forintban maximálja. Miután a jogszabály 2020. július 1-jén lépett életbe, mindez 2021 január 1-től lesz érdekes.

Dr. Gresz Miklós

Hozzászólás írása