Munkavégzés a COVID-19 idején – II. rész

Folytatjuk múlt heti interjúnkat a COVID-19 járvány kapcsán felmerülő munkajogi kérdéseket illetően. Jelenleg az egyik legfontosabb szempont az egészségügyi dolgozók jogbiztonsága. Nem csupán a kórházak dolgozóiról van most szó, érintetté vált az egészségügyi ellátórendszer minden résztvevője, így az alapellátásban, orvosi ügyeleten, prehospitális sürgősségi ellátásban és a magánellátásban dolgozók is. A következő interjúban egészségügyi szakjogászok állásfoglalását összegeztük a témát illetően. Mivel igyekeztünk minél részletesebb választ adni a felmerülő kérdésekre, alább folytatjuk az interjút. 

Amennyiben mégis előfordulna olyan eset, hogy megfelelő védőfelszerelés nélkül látják el a fertőző beteget, annak milyen jogi következményei lehetnek?

Az NNK aktuális eljárásrendje szerint, a kézhigiénés szabályok betartása mellett az egészségügyi dolgozóknak bármely légúti megbetegedés tüneteit mutató beteg ellátása esetén sebészi orr-szájmaszkot kell viselnie, függetlenül attól, hogy felmerül-e az új koronavírus megbetegedés lehetősége.
Védőfelszerelés nélkül beteget ellátni a beteget és az ellátót is veszélyeztetheti. A védőfelszerelés minőségét, eszközeit az adott helyzetben kell megítélni a szakmai szabályok és az NNK eljárásrend szerint. Ha a szakmai szabályok felróható megsértésével a betegnek kárt okoznak, az egészségügyi szolgáltató kártérítésre, sérelemdíj megfizetésére kötelezhető a polgári peres bíróság által.
Büntetőjogi felelősség is megvalósulhat, ha a szakmai szabályok megsértésével a beteget súlyosan veszélyeztetik, foglakozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt eljárás indulhat az egészségügyi dolgozó ellen.
Felróható a magatartás, ha az egészségügyi dolgozó nem úgy jár el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható. Az adott helyzetben elvárhatóság egyedileg mérlegelendő, ezért nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy védőfelszerelés hiányában megtagadható az ellátás. Az hogy milyen esetben milyen védőfelszerelés szükséges, részletezésre kerül az NNK, ill. az Egészségügyi Szakmai Kollégium Tagozatai és Tanácsai által kiadott eljárásrendjeiben.

Amennyiben valaki a munkahelyén nem megfelelő védőfelszerelés, ill. annak teljes hiánya miatt fertőződik meg, az munkahelyi balesetnek vagy foglalkozási ártalomnak minősül-e?

A foglalkozási megbetegedés a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai-, kémiai-, biológiai-, pszichoszociális- és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza, függetlenül attól, hogy a védőeszközök biztosítottak voltak-e.
Amennyiben a koronavírusos megbetegedés foglalkozási megbetegedésnek minősül, akkor 100%-os táppénz jár (baleseti táppénz). Akkor kerülhet sor baleseti táppénz – 100%-os mértékű megállapítására, ha a biztosított olyan módon fertőződött meg a koronavírussal, hogy az foglalkozási megbetegedésnek minősül; tehát az a beteg munkavégzése, foglalkozása gyakorlása során alakult ki.

Kell-e bizonyítania a dolgozónak, hogy a munkahelyén fertőződött meg? Ha igen, mi ennek a módja?

Fertőződés esetén járványügyi vizsgálat történik, kontaktkutatással, amelyet az egészségügyi államigazgatási szerv végez.

Van lehetőség kártérítésre egy ilyen esetben?

Kártérítés megállapítására a bíróság jogosult, alapvetően a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. Azonban mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa, vagy ha a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
Ha valaki védőfelszerelés szakszerű használata mellett fertőződik meg, a bíróság egyedileg mérlegeli, az adott helyzetben elvárható gondosság mércéje szerint, hogy mit kellett volna számára ott és akkor biztosítani.
Van felelőssége továbbá az eü. dolgozónak is és a betegnek is. Az eü dolgozónak a védőfelszerelés szabályos használatával kapcsolatban, a betegnek pedig együttműködési kötelezettsége körében pl. nem titkolhatja el a betegségét, tüneteit.
Tehát nem csak a munkáltató kizárólagos felelőssége lehet a munkaviszonnyal kapcsolatban keletkezett kár.

Több bejegyzéssel is találkoztam a közösségi médiában, melyben egészségügyi dolgozók panaszkodnak arról, hogy nem tesztelik őket, pedig enyhe tüneteik vannak, vagy tünetmentesek, de érintkeztek fertőzött személlyel. Ebben az esetben ki dönthet a dolgozó munkába állásáról teszt nélkül? Mit javasol, mi a megfelelő lépés ebben az esetben?

A teszt elvégzése az NNK által meghatározott eljárásrendben történik. Gyanús esetnek minősül az eljárásrend szerint, amennyiben az alábbi három kategória közül legalább egy teljesül:

– Olyan akut légúti fertőzésben szenvedő beteg, akinél az alábbi, hirtelen kezdődő tünetek közül legalább egy fennáll: láz (≥38°C), köhögés, légszomj, ÉS a tünetek kezdetét megelőző 14 napban külföldön járt.
– Olyan beteg, aki akut légúti fertőzésben szenved, ÉS a tünetek kezdetét megelőző 14 napban szoros kapcsolatban volt új koronavírussal megerősítetten vagy valószínűsítetten fertőzött személlyel.
Szoros kapcsolatban álló személynek minősül az is, aki a valószínűsített vagy a megerősített COVID-19 fertőzöttel az előírt egyéni védőeszköz megfelelő alkalmazása nélkül a COVID-19 beteg közvetlen ellátásában/ápolásában részt vett vagy laboratóriumi dolgozóként COVID-19 beteg mintáit kezelte.
A klinikai és a járványügyi adatok alapján az orvos (háziorvos, kezelőorvos) és/vagy a népegészségügyi hatóság dönthet úgy, hogy egy légúti tüneteket mutató beteget gyanús esetnek minősít akkor is, ha a beteg nem felel meg szigorúan a fentiekben leírt esetdefiníció egyikének sem.

Mit tanácsolhatunk azoknak az egészségügyi dolgozóknak, akiknek jogsegélyre lenne szüksége, hová fordulhatnak a járvány ideje alatt?

Olyan ügyvédhez érdemes fordulni, aki a helyzet értékeléséhez szükséges szakképesítéssel, kellő jártassággal rendelkezik, munkajogi vagy egészségügyi szakjogászhoz.

Jogsegély MOK tagoknak

Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége – jogsegély mentődolgozóknak

MESZK Baranya megye

TASZ (Társaság a Szabadságjogokért)

 

Gresz Ágnes

Hozzászólás írása