Munkavégzés a COVID-19 idején – I. rész

A járvány kezdete óta olvashatjuk a közösségi médiában, illetve cikkek sokaságában, hogy nem tudni, hogyan fog az egészségügyi ellátórendszer megbirkózni a következő hetek, hónapok kihívásaival. Elrettentő példákat láthattunk a nagyvilágból. Ahogy telt az idő, elkezdtek sokasodni a problémák, már azzal kapcsolatban kaptunk híreket, hogy nincs elég védőfelszerelés a frontvonalban dolgozók számára, hogy a fertőzöttek között komoly az egészségügyi dolgozók aránya. Sokan annak ellenére végzik tovább a munkájukat, hogy nincs megfelelő egyéni védőfelszerelésük. Ez a helyzet sajnos több kérdést is felvet a biztonságos munkavégzéssel kapcsolatban.
Jelenleg az egyik legfontosabb szempont az egészségügyi dolgozók jogbiztonsága. Nem csupán a kórházak dolgozóiról van most szó, érintetté vált az egészségügyi ellátórendszer minden résztvevője, így az alapellátásban, orvosi ügyeleten, prehospitális sürgősségi ellátásban és a magánellátásban dolgozók is. A következő interjúban egészségügyi szakjogászok állásfoglalását összegeztük a témát illetően. Mivel igyekeztünk minél részletesebb választ adni a felmerülő kérdésekre, ezért két részletben tesszük közzé az elkészült anyagot.

Egészségügyi dolgozók számára alapvető szabály, hogy saját egészségüket és testi épségüket nem kötelesek veszélyeztetni a betegellátás során. Sajnos olvashatunk olyan betegellátó egységekről, ahol nem teljesülnek a biztonságos munkavégzés feltételei. Van-e arra egységes szabályozás, hogy pontosan milyen védőeszközöket kell biztosítani az egyes munkakörökben dolgozó ellátók számára?

Alapvetően a munkáltató kötelezettsége a biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása, azonban egészségügyi válsághelyzet esetén a Kormány feladata is az egészségügy szervezésével és irányításával összefüggő feladatkörében gondoskodni a veszély elhárításához szükséges feltételek biztosításáról. A Kormány ezt Kormányhivatalok Népegészségügyi Osztályai útján biztosíthatja.
A Nemzeti Népegészségügyi Központ 2020. április elsején kiadott „A 2020. évben azonosított új koronavírussal kapcsolatban” című eljárásrendjének 2.4, ill. „B” pontjaiban kerül leírásra az infekciókontroll óvó-védő rendszabályok alkalmazása a betegellátásban, amely részletezi, milyen védőfelszerelést kell biztosítani az új koronavírus okozta megbetegedésre gyanús (kivizsgálás alatt álló), valószínűsített, illetve megerősített eset ellátása esetén. A szakterülethez tartózó specifikumokról részletesebb tájékoztatást adnak az Egészségügyi Szakmai Kollégium Tagozatai és Tanácsai által kiadott eljárásrendek. A speciális esetekről a munkáltató saját hatáskörében tájékoztatja a dolgozót, mint például az Országos Mentőszolgálat COVID-19 szabványos eljárásrendjei.
A munkavédelemhez kapcsolódóan ide tartozik a munkavállalók részletes tájékoztatása, fertőtlenítőszerek, védekezésben használt eszközök, védőruházat biztosítása és az ezen védőfelszerelések használatáról szóló oktatás.
1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről:
61. § A munkavállaló jogosult megkövetelni a munkáltatójától
a) az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit, a veszélyes tevékenységhez a munkavédelemre vonatkozó szabályokban előírt védőintézkedések megvalósítását;
b) az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretek rendelkezésére bocsájtását, a betanuláshoz való lehetőség biztosítását;
c) a munkavégzéshez munkavédelmi szempontból szükséges felszerelések, munka- és védőeszközök, az előírt védőital, valamint tisztálkodószerek és tisztálkodási lehetőség biztosítását.
62. § A munkavállalót nem érheti hátrány az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása érdekében történő fellépéséért, illetve a munkáltató vélt mulasztása miatt jóhiszeműen tett bejelentéséért.

A Munka Törvénykönyve kimondja, hogy egy munkavállalót sem érhet hátrány amiatt, ha felhívja a munkáltatója figyelmét arra, hogy nincsenek meg a biztonságos munkavégzéshez az eszközök. Milyen módon kell szabályosan jelezni az efféle hiányosságokat és kinek?

A munkavállaló elsősorban a munkáltató felé jelezheti írásban, eredménytelenség esetén a munkavédelmi hatóság és az egészségügyi szakhatóság felé.

Mit jelent a biztonságos helyszín fogalma jogi és orvosszakmai szempontból, mitől válik az egészségügyi munkavégzés szempontjából nem biztonságossá (veszélyessé)?

Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés = biztonságos munkakörnyezet érdekében a munkáltató köteles:
– a szükséges utasításokat és tájékoztatást a munkavégzést megelőzően a munkavállalónak megadni;
– rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket;
– a munkavégzés körülményeihez igazodó, illetve az azzal összefüggő veszélyek figyelembevételével megfelelő munkaeszközöket biztosítani a munkavállalók részére;
– a tudomására jutott rendellenességet, illetve a munka egészséget nem veszélyeztető és biztonságos végzésével kapcsolatos bejelentést haladéktalanul kivizsgálni, a szükséges intézkedéseket megtenni, az érintetteket értesíteni, és közvetlen veszély esetén a munkavégzést leállítani;
– biztosítani a védőeszközök rendeltetésszerű használhatóságát, védőképességét, kielégítő higiénés állapotát, szükséges tisztítását, karbantartását, javítását, pótlását; teljes felelősséggel megtenni minden szükséges intézkedést a munkavállalók biztonsága és egészségvédelme érdekében, figyelembe véve a változó körülményeket is, valamint törekedve a munkakörülmények folyamatos javítására.
Azokban a speciális esetekben, amikor az ellátó a helyszín biztonságának felmérésekor olyan környezeti ártalommal találkozik, amelynek elhárítására rendszeresített felszerelése nincsen, ill. meghaladja a kompetenciáit, szaksegítséget kell igénybe vennie (pl.: karhatalom, katasztrófavédelem, speciális mentők, stb.).

Amennyiben mégsem állna rendelkezésre megfelelő védőfelszerelés, hogyan tagadhatja meg jogszerűen a betegellátást az egészségügyi dolgozó?

A Munkavédelmi törvény rögzíti, hogy munkavállaló jogosult megtagadni a munkavégzést, ha azzal életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Ha a munkáltató utasításának teljesítésével másokat veszélyeztetne közvetlenül és súlyosan, a teljesítését meg kell tagadnia. Ilyen veszélyeztetésnek minősül a szükséges biztonsági berendezések, az egyéni védőeszközök működőképtelensége, illetve hiánya.
Továbbá az Egészségügyi törvény is az egészségügyi dolgozó jogainál említi:
Az egészségügyi dolgozó a beteg által kért ellátást köteles megtagadni, ha az jogszabályba vagy szakmai szabályba ütközik, vagy arra saját egészségi állapota vagy egyéb gátló körülmény következtében fizikailag alkalmatlan.

Amennyiben nincs megfelelő védőfelszerelése az ellátónak, kijelenthetjük, hogy a szükséges ellátás nyújtásához nincsenek meg a személyi/tárgyi feltételek, vagy mondhatjuk azt, hogy ebben az esetben nem biztonságos a helyszín, így nem kezdem meg az ellátást?

Elsőként, a munkáltatót kell értesíteni, hogy nem biztosítottak a biztonságos munkavégzés feltételei (NNK előírásai, Szakmai Tagozat eljárásrendjei). Az ellátás megtagadása akkor lehetséges, ha az egészségügyi dolgozó életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Közvetlen veszélyeztetésről beszélünk, ha a veszélyeztetés térben és időben konkretizálódik, tehát meghatározott személyt vagy személyeket érint, realizálódása előreláthatóan rövid időn belül bekövetkezhet. Súlyos veszélyeztetés esetén a baleset, betegség bekövetkezésének magas valószínűségét jelenti, és amelynél a nagymértékű károsodás várható, különösen a súlyos munkabaleset, foglalkozási megbetegedés vagy fokozott expozíció.
A fertőzés lehetősége vagy ténye önmagában nem feltétlenül jelent veszélyeztetést, csak abban az esetben, ha teljes védőfelszerelés nélkül, vagy eltitkolt betegség esetén történik az ellátás (a szakmai szabályok előírják egyébként is bizonyos beavatkozásokhoz a védőeszközök használatát, pl. kesztyű).

Hogyan viszonyul nem biztonságos munkavégzés esetén a betegellátás jogszerű megtagadásához a betegek megfelelő ellátáshoz való joga?

Az egészségügyi ellátáshoz való jog keretében minden betegnek joga van sürgős szükség esetén az életmentő, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz, valamint fájdalmának csillapításához és szenvedéseinek csökkentéséhez. Minden betegnek joga van az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz. Akkor mondhatjuk, hogy megfelelő az ellátás, ha az az adott egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek megtartásával történik.
Ezen jog csorbulását nem okozhatja az egészségügyi dolgozók ellátás megtagadásának joga, ilyen esetben a beteget más ellátó felé kell irányítani.
1997. CLIV. törvény az egészségügyről 131. § az alábbiakat írja az ellátás megtagadásának jogáról:
Az orvos a beteg vizsgálatát és további ellátását megtagadja, ha erre saját egészségi állapota vagy egyéb gátló körülmény következtében fizikailag alkalmatlan.
Azonban az orvos a beteg ellátását csak a vizsgálatát követően tagadhatja meg, amennyiben a vizsgálat alapján megállapítást nyer, hogy
a) a beteg egészségi állapota orvosi ellátást nem igényel,
b) a beutaló orvos által javasolt, vagy a beteg által kért kezelés szakmailag nem indokolt,
c) a szükséges ellátás nyújtásához az egészségügyi szolgáltatónál nincsenek meg a személyi, illetve tárgyi feltételek és a beteget beutalja az ellátásra szakmailag illetékes egészségügyi szolgáltatóhoz.
Tehát az előzetes tájékozódás mindenképp szükséges, melynek módja az auto-, heteroanamnézis, ill. a telefonon történő tájékozódás is. Nem lehet általánosságban kijelenteni, hogy semmilyen védőeszköz nincs, ezért él az eü. dolgozó az ellátás megtagadásának jogával, ugyanis a védőeszköz mindig is a működés feltétele volt. Az ellátása megtagadása esetén erről és az ezt indokló körülményekről a munkáltatót haladéktalanul írásban tájékoztatni kell.
Továbbá az orvos a beteg ellátását akkor is megtagadhatja, ha vele szemben a beteg sértő vagy fenyegető magatartást tanúsít, kivéve, ha e magatartását betegsége okozza, vagy a saját életét vagy testi épségét a beteg magatartása veszélyezteti.

Folytatás következik…

Gresz Ágnes

Hozzászólás írása