“Az egészségügyi dolgozók sokszor hajlamosak sérthetetlennek tartani magukat lélektanilag”-Interjú

A legutóbb a CallForHelp kezdeményezés kapcsán volt szó az egészségügyi dolgozók mentális leterheltségéről, most pedig a  Mental for Doctors projekt egyik alapítójával, Urbán Éva klinikai szakpszichológussal, pszichoterapeutával beszélgettem.

Ez a projekt, a tavaly megalakult Mental For-csoport kezdeményezése, amely a mentális segítők jogbiztonságával foglalkozó fórum, illetve a lélektani beavatkozásokkal kapcsolatos szakmai protokollok, hatáskörök és kompetenciák kidolgozásával foglalkozik. A vírus megjelenése óta ezek a teendők szünetelnek, mivel azonban egy nagyon jó csapat gyűlt össze, felmerült az ötlet, hogy létrejöjjön egy speciális csoport az egészségügyi dolgozók támogatására. Így alakult meg a Mental for Doctors.

Pontosan milyen segítséget nyújt a Mental for Doctors?

Elsősorban értő meghallgatást biztosítunk, támogatást és átgondolást. Szükség szerint maximum 3 alkalmat lehet igénybe venni. Ha valaki úgy érzi, a páciensének további alkalmakra lenne szüksége, akkor az esetét a legfőbb fórumunk, az úgynevezett intervíziós szakmai csoport kapja meg. Itt elmondhatja, miért szeretné tovább vinni az esetet. Végül egy szakmai megbeszélést követően kerül döntjük el, hogy a kezelés folytatódjék-e, vagy esetleg át kell-e adnia másik kollégának.
Ennek a szigorú szabályozásnak az az oka, hogy a hosszabb távú pszichoterápiás kapcsolat megteremtésének nem ez a természetes módja. A csoport nem azért jött létre, hogy a szakemberek pácienseket találjanak maguknak, hanem a járvánnyal kapcsolatos segítségnyújtás a célja. Fontos szempont, hogy ez esetben a pszichoterápiás kapcsolat a hagyományostól eltérő módon indul. A szakember másképp láthatja a dolgokat, mint egy hétköznapi szituációban tenné. Olyan szélsőséges helyzetben nyújt segítséget a terapeuta, melyben ő is ugyan úgy benne van, mint az, aki segítséget kér, ez pedig torzítottá tudja tenni a lélektani segítés mezsgyéjét. Ezért működik az intervenciós csoport, melyben együttesen, objektíven meg tudják beszélni a szakértők, hogy szükség esetén milyen módon kell a továbbiakban segítséget nyújtani egy páciensnek.

Miért tartja fontosnak, hogy az egészségügyi dolgozók pszichológiai segítséget kapjanak?

Bárkinek szüksége lehet pszichológiai segítségre, támogatásra, azonban az egészségügyi dolgozókat a járvány következményei sokszorosan sújtják. Ők azok, akik az élvonalban harcolnak, halmozottan ki vannak téve a fertőzésnek, szoronghatnak attól, hogy hazaviszik a családjukba a vírust. Ők veszítik el az egészségügyi vállalkozásaik mentén a többletbevételüket. Akik eddig vállalkozásban dolgoztak orvosként, nővérként, most fokozott anyagi egzisztenciális kitettséggel küszködnek. Ugyancsak nagy probléma, hogy az egészségügyi rendszer már a járvány megjelenése előtt lerongyolódott állapotban volt, így a benne dolgozók is hátrányosabb pozícióból indultak, hogy legyőzzék ezt az új kihívást.

Miben különbözik az Önök módszere a telefonos lelki elsősegélynyújtástól?

A Mental for Doctors kezdeményezésnek az a specialitása, hogy átlátható, pontosan kiktől is lehet segítséget kérni. Arccal, névvel és végzettséggel láthatók a facebook oldalon az elérhető kollégák. Azzal, hogy megismerhetők a segítségnyújtók, a helyzet kicsit a terápiás segítő folyamatra emlékeztet, hiszen alapesetben ott lehetőség van a megismerkedésre. A szakmai szupervíziót adó csoportot is hasonlóan átláthatóra tervezünk. Mondhatni, ez a fajta átláthatóság az egyik kulcsszava ennek a kezdeményezésnek.

Mennyi megkeresést kapnak?

Még nincs sok megkeresésünk. Véleményünk szerint azért, és ezt a szakirodalmi adatok is alátámasztják, mert valószínűleg nagyon korán kezdtük meg a segítségnyújtást. Március 15-én kezdtük meg a működésünket, akkor két hétig nem volt egy hívásunk sem, majd április elején megindult, most pedig már látszik, ahogy folyamatosan nő a megkeresések száma. Úgy gondoljuk, a járvány lecsengése után még nagyobb igény lesz erre.

Hogyan lennének megelőzhetők azok a problémák, amelyek a segítő szakmákban dolgozóként az egészségügyi ellátók vállára nehezednek?

Általánosságban az lenne a jó, ha a kórházakban nem az intézményi, egyébként a betegekkel is foglalkozó pszichológus, mentálhigiénés szakember foglalkozna a dolgozókkal. Tapasztalatom szerint az egészségügyi dolgozók inkább a magánszférában keresnek segítséget, mert a dokumentációra rálátni az intézményben, és nem akarják, hogy ezek az adatok „nyilvánosak” legyenek.
Mindenképpen szükség lenne egy, csak az egészségügyi személyzet számára fenntartott, intézményektől független mentális segítő rendszerre. A lélektani megterheléssel ugyan úgy fontos foglalkozni, mint a többi munkahelyi ártalommal. Mint az évenkénti tüdőszűrésnek, ennek célja is a preventív beavatkozás kellene hogy legyen.

Miért tartja fontosnak, hogy az intézmények külön figyelmet fordítsanak az egészségügyi személyzet mentálhigiénéjére?

Itt tulajdonképpen egyrészről az életminőség javításáról, másrészről egy hivatásszemélyiséget lélektani eszközökkel történő fejlesztéséről van szó. Ezáltal javulna az orvos-beteg kapcsolatot és kommunikációt is. A rendelkezésre álló nemzetközi kutatási adatokból kiderül, hogy egy hatékonyabb, betegközpontúbb, tisztább kommunikációt használó ellátónak nő a gyógyítási hatékonysága.
Nagyon fontos, hogy a kiégést, és egy újfajta a fogalmat, a “morális megsebzettséget” meg tudjuk különböztetni. Alapvetően mindkettő kezelésre szorul. A kiégés azt jelenti, hogy valaki túlságosan beleveti magát a munkájába, sokkal inkább lemond az életének egyéb dolgairól, és ebben a kényszeres segítésben elveszti a motivációit, érdeklődését. A “morális sebzettség” azonban egy rendszerhibából fakadó megterhelés. Például, az ágykiürítések során az orvos azzal a dilemmával szembesül, hogy vagy a saját orvosetikai szabályai szerint cselekszik, vagy pedig a vezetőségéhez lojális. Manapság a lojális szó egyfajta pejoratív jelentéssel bír, pedig ebben a szakmában a lojalitáson túl egyfajta fegyelmezettségre is szükség van. Be kell tartanunk a szakmai szabályokat a rendszer megfelelő működtetése és a betegek érdekében. Azonban ha a szabálykövetés és a fegyelmezettség nevében arra kényszerítjük a dolgozókat, hogy a feljebbjáróikban ne bízzanak meg, morális dilemmát okozunk, ezáltal akár “morális sebzettséget”, amely helyzet álmatlansággal, szorongással, feszültséggel is járhat.

Mit tanácsol, mire figyeljenek most a dolgozók a lelki egészségük megóvása érdekében?

Az egészségügyi dolgozók sokszor hajlamosak sérthetetlennek tartani magukat lélektanilag. Valójában szükség is van ennek az állapotnak az illúziójára, hogy egy fertőzőosztályra bemenjenek. Ugyanakkor mégiscsak fontos, hogy gondolják végig mi történt velük, reagálják le, legyen hátországuk a barátok, a család személyében. Emellett figyeljenek arra, hogy egy-egy nehéz helyzetet ne a hátuk mögé dobjanak, vagy éppen a családra terheljék, hanem kérjenek segítséget.

Gresz Ágnes

Hozzászólás írása