Kommunikáció az egészségügyben: Kommunikációs stílusok

A kommunikáció hatékonysága nem csupán azon múlik, hogy szavainkat hogyan válogatjuk, a testbeszéd, a hangszín, hangerő, hanglejtés éppúgy része az üzenetnek, és ezeknek összhangban kell lenniük ahhoz, hogy a kommunikátor hiteles legyen. A sikeres kommunikáció feltétele tehát, hogy képesek legyünk a kommunikációs helyzetben asszertívan, azaz kellő magabiztossággal kommunikálni. (A KOMMUNIKÁCIÓ ELMÉLETE ÉS GYAKORLATABalázs L., H. Tomesz T, H. Varga Gy.)

A passzív kommunikáció

A passzív fél nem áll ki magáért; véleményét, érzéseit, igényeit nem fejezi ki, inkább elfogadja mások nézőpontját. Könnyen befolyásolható, és hagyja, hogy mások meggyőzzék a saját igazukról. Ennek hátterében gyakran az a félelem áll, hogy személye és véleménye mások számára nem elfogadható. A passzív magatartás mögött belső feszültség húzódik meg: az egyén szeretné ugyan kifejezni véleményét, azonban úgy érzi, nincs erre eszköze, vagy megbénítja a másik fél agresszív viselkedése. Ezt a működésmódot a tanult tehetetlenség tartja fenn: múltbeli negatív tapasztalatok és kudarcélmények hatására az egyén úgy érzi, nincs hatással a körülötte lévő dolgokra, ezért meg sem próbál változtatni. A passzív fél lemond az önálló döntésekről és a felelősségvállalásról. Visszahúzódásával a másik felet automatikusan domináns szerepbe helyezi.

Háttere: A tekintélyelvű, elnyomó nevelés eredménye lehet, hogy valaki úgy érzi, véleménye nem számít. Mivel nem tudja megtapasztalni saját hatékonyságát az önérvényesítés területén, inkább a passzív magatartást választja.

  • Előnye: A passzív fél általában elkerüli a súrlódásokat és konfliktusokat. Mások kedvelik, és úgy érzik, könnyű vele kijönni.
  • Hátránya: Mivel nem fejezi ki szükségleteit, mások nem tudják, mit is gondol valójában. Könnyen kihasználhatják, ha nem tud, vagy nem mer nemet mondani. Nem veszik figyelembe, kihagyják dolgokból. Hosszú távon a passzivitás a csalódottság érzésével járhat együtt, romlanak az emberi kapcsolatok.

Az agresszív kommunikáció

Az érzések, vélemények olyan kifejezését jelenti, ami együtt jár mások leértékelésével, fenyegetésével. Az agresszív fél mindenáron a saját érdekeit akarja érvényesíteni, miközben nem veszi figyelembe a másik nézőpontját. Céltudatos, és tűzön-vízen keresztülviszi szándékát. Ha nézetei nem részesülnek kedvező fogadtatásban, ellenségesen reagál. Az agresszivitás mindig egyenlőtlen helyzetet eredményez: valaki nyertes lesz, valaki pedig vesztes. A másik felet könnyen a passzív – és ezzel együtt védekező – szerepbe kényszeríti, így maga a kommunikáció sem lesz eredményes.

Gyakori mások hibáztatása, agresszióját is másokra hárítja, azt állítja, provokálták. Nem tartja tiszteletben a másik felet.

Hátterében az állhat, hogy sokáig figyelmen kívül hagyták, nem vették komolyan, így meg kellett találnia azt az eszközt, amivel érvényesíteni tudja akaratát.

  • Előnye: Általában eléri, amit akar.
  • Hátránya: Mások fenyegetve és megbántva érezhetik magukat, így hosszú távon ez az attitűd rombolja a kapcsolatokat. A másik hátrány, hogy nem ismeri meg a másik nézőpontját, így értékes információktól eshet el.

Mindannyian képesek vagyunk az agresszív és a passzív stílusra is helyzettől illetve a másik fél kommunikációs és viselkedési stílusától függően. A két ellenpólust az 1. ábrán láthatjuk.

Manipulatív kommunikáció

A manipulatív stílus tulajdonképpen a passzív és agresszív kommunikáció ötvözetét jelenti. A manipulatív kerüli, hogy kimondja, mit gondol valójában. Igényeit, érzéseit nem fejezi ki őszintén. A saját céljai felé tereli a kommunikációt úgy, hogy ezeket a célokat nem tárja fel nyíltan. Eléri, hogy mások hozzák meg a számára kedvező döntést úgy, hogy neki ezért ne kelljen felelősséget vállalnia. Gyakori viselkedés a halogatás, kifogások keresése. A manipulatív viselkedés együtt jár a passzív agresszióval: a valós igények kifejezése helyett némaság, belső frusztráció van jelen.

Hátterében az állhat, hogy olyan környezetben nőt fel, ahol a negatív érzelmek – harag, düh, csalódottság – kifejezése nem volt elfogadott. Azt tapasztalta, hogy a nyílt viselkedés önmagában negatív következménnyel járhat. Ezért megtanulta elfojtani vagy más csatornákon levezetni a belső feszültséget.

  • Előnye: Úgy tudja elérni céljait, hogy közben nem kell felelősséget vállalnia.
  • Hátránya: Másokban frusztrációt okozhat a passzív agresszív viselkedés, sőt, agressziót is kiválthat.

Az asszertív kommunikáció

Nyílt és erőszakmentes kommunikáció. Úgy képviseljük saját érdekeinket, hogy közben mások nézőpontját is figyelembe vesszük, így elkerülve a védekező-támadó pozíciók kialakulását a kommunikációs helyzetben. Az asszertivitás azt jelenti, hogy magabiztos és egyenes közlésmóddal tudatjuk másokkal, hogy mit szeretnénk és mit nem. Ehhez fontos a megfelelő önértékelés, hiszen csak ennek birtokában tudjuk vállalni annak a kockázatát, hogy érzéseinket esetleg visszautasítják. Az asszertivitás egyben azt is jelenti, hogy tisztában vagyunk saját igényeinkkel, és képesek vagyunk meghúzni határainkat: mi az, amit elfogadunk másoktól, és mi az, amit nem. Az asszertív hozzáállás nyitottságot jelent: képesek vagyunk elfogadni, hogy mások máshogy vélekednek bizonyos dolgokról. Az asszertív fél nem másokat hibáztat azért, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy eltervezte. Kompetens személy, aki hisz abban, hogy hatással van a dolgok menetére, ezért motivált is arra, hogy változtasson. Ehhez optimizmus és pozitív hozzáállás társul. Az asszertív kommunikáció az „itt és most” helyzetről szól: arra figyelünk, amit a másik az adott pillanatban próbál kommunikálni felénk, és a valós igényeire reagálunk.

Az asszertív kommunikáció eszköze az énüzenet:

  • A közlő magáról beszél: saját igényeiről és szükségleteiről
  • Őszintén kifejezi véleményét és érzelmeit
  • Egyszerű, tiszta, tárgyszerű, átlátható üzeneteket ad, melyek nem tartalmaznak minősítést

Pszichológiai és Mentálhigiénés Csoport (Országos Mentőszolgálat)

Hozzászólás