A betegellátók jogai

Sok egészségügyi szakember gondolja úgy, hogy a betegellátásban jogai csak a betegeknek vannak, míg a dolgozók a beteggel szemben csak kötelezettségekkel rendelkeznek, és ezek alapján minden beteget mindig mindentől függetlenül kötelesek ellátni és ellátói jogok hiányában a betegnek jogilag alárendeltek. Ez azonban téves előfeltevés, mert ez a gondolatmenet jogszabályokkal nincsen alátámasztva, sőt, az egészségügyi törvényünk számos betegellátói jogot tartalmaz, amelyek között még a beteg ellátásának megtagadása is szerepel. Az említett téves dolgozói előfeltevés forrás lehet egy hibás munkahelyi gyakorlat, vagy egy hibás vezetői gyakorlat (pl. „a betegnek mindig igaza van”), vagy egy, a tevékenységét kiterjesztően értelmező betegjogi képviselői eljárás, vagy akár egy hangosabban, határozottabban fellépő beteg, vagy hozzátartozói magatartás, de ettől még a jogszabály egyértelmű: a sürgős helyzetre, és az azon kívüli állapotokra számos betegellátói jogot tartalmaz. Talán a legfontosabb, hogy a kezelőorvos joga, hogy a tudományosan elfogadott vizsgálati és terápiás módszerek közül – a hatályos jogszabályok keretei között – szabadon válassza meg az adott esetben alkalmazandó, általa, illetve az ellátás során közreműködő személyek által ismert és gyakorolt, a rendelkezésre álló tárgyi és személyi feltételek mellett végezhető eljárást. A választott vizsgálati és terápiás módszer alkalmazhatóságának feltétele, hogy

  1. ahhoz a beteg e törvény szabályai szerint beleegyezését adja, valamint
  2. a beavatkozás kockázata kisebb legyen az alkalmazás elmaradásával járó kockázatnál, illetőleg a kockázat vállalására alapos ok legyen.

A kezelőorvos – feladatkörében – jogosult

  1. más orvost vagy egyéb szakképesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozót a beteg vizsgálatára, illetve gyógykezelésében való közreműködésre felkérni,
  2. konzílium összehívását javasolni, illetve összehívni.

A kezelőorvos – feladatkörében – jogosult a beteg ellátásában közreműködő egészségügyi dolgozók részére utasítást adni. Az utasításnak egyértelműen tartalmazni kell az ellátandó feladatot, annak idejét, helyét és – amennyiben szükséges – a közreműködésre felkérendő további egészségügyi dolgozók nevét és munkakörét.

A közreműködő egészségügyi dolgozó

  1. az utasítást az abban foglalt feltételek szerint és a szakmai szabályoknak megfelelően hajtja végre,
  2. amennyiben a végrehajtás során előre nem látható vagy a beteg állapotromlásához vezető esemény történik, erről a kezelőorvost – ha ez nem lehetséges, a betegellátásban közreműködő más orvost – haladéktalanul értesíti,
  3. amennyiben véleménye szerint az utasítás végrehajtása a beteg állapotát kedvezőtlenül befolyásolja, vagy más aggály merül fel, ezt azonnal a kezelőorvos – ha ez nem lehetséges, a betegellátásban közreműködő más orvos – tudomására hozza,
  4. az utasítás végrehajtását – a kezelőorvos egyidejű tájékoztatása mellett – megtagadja, amennyiben azzal a tőle elvárható ismeretek szerint a beteg életét veszélyeztetné vagy a gyógykezeléshez nem szükségszerűen kapcsolódó maradandó egészségkárosodást okozna.

A közreműködő egészségügyi dolgozó – amennyiben a 3) pontjában foglaltak ellenére az utasítás végrehajtására szólítják fel – jogosult az utasítás írásba foglalását kérni. Az utasítás keretein belül az egészségügyi dolgozó – szakmai kompetenciájának keretei között és felkészültségének megfelelően – önállóan határozza meg a általa elvégzendő feladatok végrehajtásának módját és sorrendjét.

A hozzá forduló beteg vizsgálatát a betegellátásban közvetlenül közreműködő orvos megtagadhatja,

  1. ha ebben más beteg ellátásának azonnali szükségessége miatt akadályoztatva van, vagy
  2. a beteghez fűződő személyes kapcsolata miatt feltéve, hogy a beteget más orvoshoz irányítja.

Az orvos a beteg vizsgálatát és további ellátását megtagadja, ha erre saját egészségi állapota vagy egyéb gátló körülmény következtében fizikailag alkalmatlan. Az orvos a beteg ellátását csak a vizsgálatát követően tagadhatja meg, amennyiben a vizsgálat alapján megállapítást nyer, hogy

  1. a beteg egészségi állapota orvosi ellátást nem igényel,
  2. a beutaló orvos által javasolt vagy a beteg által kért kezelés szakmailag nem indokolt,
  3. a szükséges ellátás nyújtásához az egészségügyi szolgáltatónál nincsenek meg a személyi, illetve tárgyi feltételek és a beteget beutalja az ellátásra szakmailag illetékes egészségügyi szolgáltatóhoz, vagy
  4. a beteg állapota nem igényel azonnali beavatkozást és a vizsgálatot végző orvos a beteget későbbi időpontra visszarendeli, illetőleg a 2) pontban foglaltak szerint jár el.

Amennyiben a beteg vizsgálata alapján megállapítást nyer, hogy a beutaló orvos által javasolt vagy a beteg által kért ellátás jogszabályba vagy szakmai szabályba ütközik, az orvos az ellátást megtagadja. Az orvos a beteg ellátását akkor is megtagadhatja, ha

  1. az adott ellátás erkölcsi felfogásával, lelkiismereti vagy vallási meggyőződésével ellenkezik,
  2. a beteg együttműködési kötelezettségét súlyosan megsérti,
  3. vele szemben a beteg sértő vagy fenyegető magatartást tanúsít, kivéve, ha e magatartását betegsége okozza,
  4. saját életét vagy testi épségét a beteg magatartása veszélyezteti.

Az 1) és 3) pontjaiban foglalt okok alapján az orvos a beteg ellátását csak akkor tagadhatja meg, ha

  1. ez a beteg egészségi állapotát károsan nem befolyásolja, és
  2. a beteget más orvoshoz irányítja, vagy javasolja, hogy saját érdekében forduljon más orvoshoz.

Az orvosi szakképzettséggel nem rendelkező egészségügyi dolgozó a beteg által kért ellátást köteles megtagadni, ha

  1. az jogszabályba vagy szakmai szabályba ütközik,
  2. arra saját egészségi állapota vagy egyéb gátló körülmény következtében fizikailag alkalmatlan.

Az orvosi szakképzettséggel nem rendelkező egészségügyi dolgozó – a kezelőorvos tájékoztatása mellett – a kompetenciájába tartozó ellátások végzését jogosult megtagadni, ha

  1. az adott ellátás erkölcsi felfogásával, lelkiismereti vagy vallási meggyőződésével ellenkezik,
  2. a beteg együttműködési kötelezettségét súlyosan megsérti,
  3. vele szemben a beteg sértő vagy fenyegető magatartást tanúsít, kivéve, ha e magatartását betegsége okozza,
  4. saját életét vagy testi épségét a beteg magatartása veszélyezteti.

A területi ellátási kötelezettséggel működő egészségügyi szolgáltatónál foglalkoztatott egészségügyi dolgozó esetében az 1) pontja szerinti megtagadási jog gyakorlásának feltétele, hogy ezt a körülményt alkalmazását megelőzően vagy foglalkoztatása folyamán a körülmény felmerülését követően azonnal a munkáltatójával írásban közölte.

Dr. Sztrilich András, ügyvéd, adjunktus (SE-ETK Társadalomtudományi Tanszék)

Hozzászólás