A munkáltatói utasítás jogszerű megtagadása

A munkaviszonyban a munkavállaló munkavégzési kötelezettségét meghatározott tartalommal a munkáltató utasításai töltik meg, ezért a munkavállaló a munkát a munkáltató jogszerű irányítása, utasításai szerint köteles elvégezni. A Munka Törvénykönyve (Mt.) közvetlenül nem tartalmaz rendelkezést az utasítás adásának a formájáról. Az általános szabályok értelmében a munkaviszonnyal kapcsolatos jognyilatkozatot – ha munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása eltérően nem rendelkezik – alaki kötöttség nélkül lehet megtenni [Mt. 22.§ (1) bek.]. Ennek megfelelően a munkáltató utasítást adhat szóban, írásban, ráutaló magatartással egyaránt a munkavállalónak. Azonban nem mellőzhető az írásbeliség abban az esetben, ha az utasítás írásba foglalását a munkavállaló kéri, de – figyelemmel a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményére – csak indokolt esetben. Joggal való visszaélést jelent a mindennapi munkavégzés körébe tartozó feladatok elvégzésére vonatkozó utasítás írásban foglalásának kérése. Ha viszont a munkáltató utasításának a teljesítése károsodást idézhet elő, amelyre a munkavállaló felhívja a munkáltató figyelmét, de a munkáltató ragaszkodik az utasítás végrehajtásához, a munkavállaló jogszerűen igényelheti az utasítás írásba foglalását a teljesítést megelőzően. A munkaviszony fennállása alatt azonban előfordulhat olyan helyzet, hogy a munkavállaló – a munkáltató által írásba foglalt utasítás ellenére – mégsem ért egyet a munkáltató által kiadott utasítással. Ezért joggal merül fel a kérdés, hogy hol van akkor mégis az a határ, amikor még a munkavállalónak teljesítenie kell az utasítást és a között, amikor már megtagadhatja, vagy amikor köteles megtagadnia? A munkáltató utasítási joga nem korlátlan, a munkavállaló csak a Munka Törvénykönyvében foglalt okok fennállása esetén tagadhatja meg, illetve köteles megtagadni a munkáltató utasítását. E körülmények hiányában az utasítás megtagadása jogellenes magatartás, a munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettségszegésnek minősül, vagyis az utasítás jogszerű megtagadása esetén nem áll fenn a munkavállaló felelőssége, ide értve ez alatta büntetőjogi – szabálysértési – felelősséget is, illetve vele szemben nem alkalmazhatók a munkaviszonyból származó kötelesség megszegésének jogkövetkezményei. E körben megjegyezni kívánom, hogy a munkavállaló büntetőjogi – szabálysértési – felelőssége a munkajogi szabályoktól független, ugyanis bűncselekmény elkövetése szempontjából nincs annak jelentősége, hogy az elkövető munkajogviszonyban áll, illetve annak sem, hogy a munkáltató utasítására cselekedett-e vagy sem. Ezzel összefüggésben utalni kívánok arra, hogy a Munka Törvénykönyve – az Alkotmánybíróság 1354/B/1992. számú határozatában foglaltakkal összhangban – nem teszi a munkavállaló kötelezettségévé, hogy a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó utasítást megtagadja, mert nem várható el tőle, hogy büntetőjogi szempontból minősítse az utasítást. Ellenben, ha felismeri, hogy a munkáltatói utasítás teljesítésével bűncselekményt követ el, jogosult annak teljesítését megtagadni.A Munka Törvénykönyve három olyan esetkört tárgyal, amikor a munkavállalót nem terheli a felelősség a munkáltatói utasítás jogszerű megtagadása esetén. Az első esetcsoportnál a munkavállalónak meg kell tagadnia az utasítást, a második esetcsoportnál lehetősége van a megtagadásra, a harmadik esetcsoportnál pedig eltérhet az utasítástól. Az első esetcsoport a hibás munkáltatói utasítás legsúlyosabb esetét tárgyalja, azt, amikor az utasítás végrehajtását a munkavállaló köteles megtagadni, ha annak teljesítése más személy életét, testi épségét vagy egészségét, illetőleg a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné [Mt. 54.§ (1) bek.]. Például, a mentő egység vezetője köteles megtagadni azt az utasítást, hogy csapatával olyan fertőző beteget szállítsanak át egyik intézményből a másikban, ahol nem biztosított a fertőzés elleni védőruházat. Ebben az esetben a munkavállaló nem mérlegelhet, köteles megtagadni az utasítás teljesítését.A második esetcsoportnál a Munka Törvénykönyve két esetben ad lehetőséget a munkavállalónak arra, hogy az utasítás teljesítését megtagadja; 1. a munkavállaló megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, 2. vagy a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné [Mt. 54.§ (2) bek.]. Az utasítás hibájának egyik esete az, amely a munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. Ebben az esetben a munkavállaló mérlegelhet, maga dönthet, megtagadja-e az érdekeit érintő hátrányos intézkedés teljesítését, vagy teljesíti azt. Például jogszerűen tagadja meg az utasítást a várandós, három év alatti gyermekét egyedül nevelő, illetve tizenhat év alatti gyermekét egyedül nevelő munkavállaló, ha hozzájárulása nélkül kötelezik más helyiségben végzendő munkára [Mt. 53.§ (3) bek.]. Szintén jogszerűen tagadja meg az utasítást a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között dolgozó munkavállaló is, ha a munkáltató az egyenlőtlen munkaidő-beosztást hozzájárulása nélkül alkalmazza, vagy ha a heti pihenőnapokat egyenlőtlenül osztja be, de az is, ha rendkívüli munkaidőt vagy készenlétet rendel el, stb. Ebben a körben utalni kívánok a munkaviszonyra vonatkozó azon szabályra, amelynek értelmében a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat [Mt. 6.§ (3) bek.]. Abban az esetben, amennyiben az utasítás teljesítése a munkavállaló számára aránytalan sérelemmel járna, álláspontom szerint a munkavállaló ezt az utasítást megtagadhatja [BH2007.307.].Az utasítás megtagadhatóságának másik esete az, amelynek végrehajtása a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyezteti. Az alacsonyabb szintű védelem oka az, hogy egyes munkakörök betöltői – például a röntgenasszisztens, a kivonuló mentődolgozó – eleve vállalják a munkával járó kockázatot, ebből következően e körben az utasítás megtagadása nem jogszerű, mert ellehetetlenítené a munkavégzést. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a munkáltató alapvető kötelezettsége, a munkavégzéshez szükséges feltételek biztosítása – így a munkaeszközökről, alapanyagokról, megfelelő munkavégzési helyről való gondoskodás – alól mentesülne. Ezzel összefüggésben a Munka Törvénykönyve – általános jelleggel – kimondja, hogy a munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára, fejlettségére – és 2018. január 1-jétől már kifejezetten is – egészségi állapotára tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat.A harmadik esetcsoport a munkáltató utasításától való eltérést lehetőségét szabályozza; a munkavállaló a munkáltató utasításától akkor térhet el, ha ezt a munkáltató károsodástól való megóvása feltétlenül megköveteli és a munkáltató értesítésére nincs mód. Az utasítástól való eltérésről a munkáltatót haladéktalanul tájékoztatni kell [Mt. 54.§ (4) bek.]. A szabályozás értelmében tehát az eltéréshez két feltételnek együttesen kell teljesülnie. Az első feltétel, hogy az eltérés hiányában a munkáltató károsodna, a második feltétel, hogy a munkáltató értesítésére nincs mód. Ekkor tehát a munkavállalónak nincs lehetősége arra, hogy megtagadja az utasítás teljesítését, de attól eltérhet. A fentiekben vázolt hibás utasítás mindegyikénél előfordulhat, hogy a munkavállaló téved. Kérdés, hogy felelősségre vonható-e a munkavállaló a munkáltatói utasítás megtagadásáért, illetve az utasítástól való eltérésért. Álláspontom szerint amennyiben úgy járt el, ahogyan az adott helyzetben elvárható, felelősségre nem vonható, viszont amennyiben nem ilyen magatartást tanúsított, a károkért – a munkajogi kárfelelősség szabályai szerint – felel. Hangsúlyozandó, hogy az utasítás megtagadása nem mentesíti a munkavállalót egyéb feladatok teljesítése alól, ide értve ez alatt a nem hibás utasítások teljesítését is. Megtagadás esetén a munkavállaló nem kell, hogy munkát végezzen, de a munkáltató rendelkezésére kell, hogy álljon. Ebben az esetben – vagyis ha a munkavállaló az utasítás teljesítését jogszerűen tagadja meg – a kieső időre távolléti díjra jogosult.

Dr. Kusper Zsolt (ügyvéd, KUSPER ÜGYVÉDI IRODA)

Hozzászólás