A munkaidő beosztása

A Munka Törvénykönyve szerint a munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltató állapítja meg. A munkarend lényegében azoknak a keretszabályoknak (például megszakítás nélküli tevékenységben működés, ha annak törvényi feltételei fennállnak stb.) az összessége, amelyek alkalmazásával a munkavállaló konkrét
munkaidő-beosztása – azaz a tényleges munkaidő – meghatározható.

A törvénynek ez a rendelkezése egyértelműen a munkáltatói jogkör részeként határozza meg a munkaidő-beosztás jogát, de ez nem jelenti a szabad belátás szerinti döntéshozatali lehetőséget, vagyis a munkáltatót megillető egyoldalú jogosítvány nem korlátlan. A munkáltatónak tekintettel kell lennie az általános magatartási követelményeken – különösen az Mt. 6.§ (3) bekezdésében foglalt méltányos mérlegelés követelményére – túl a törvény azon rendelkezésére, amely szerint a munkáltató a munkaidőt az adott naptári napra, vagy hétre, illetve a munkaidőkeret munkanapjaira az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel osztja be. A munkaidő-beosztással tehát a munkáltató a foglalkoztatás konkrét időbeli teljesítését és tartalmát határozza meg. Itt kívánom megjegyezni, hogy az egészség és a biztonság nem a munkakörnyezetre – a fizikai térre és a használt technológiára, anyagokra – vonatkozik, hanem a munkavállaló általános, illetve egyéni teherbíró képességére, mivel a munkavállaló munkaterhelése visszahat a maga és környezete munkabiztonságára és az egészségére.

A munkaidőt főszabályként az általános munkarend szabályai szerint, vagyis heti öt munkanapra, hétfőtől péntekig, minden napra a napi munkaidővel egyenlő mértékben kell beosztani, ahol a szombat és a vasárnap a munkavállaló két pihenőnapja. Ettől eltérni egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén lehet; csak munkaidőkeret vagy elszámolási
időszak alkalmazása esetén
lehet a hét minden – bármely – napjára, vagy az egyes munkanapokra egyenlőtlenül beosztani a munkaidőt, figyelemmel a vasárnapi és a munkaszüneti napi munkavégzés szabályaira is. E körben fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az előzetesen közölt munkaidő-beosztástól eltérő időben teljesített munkavégzés rendkívüli munkaidőnek minősül, amely az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szabályainak alkalmazása esetén is alkalmazandó szabály.
Egyenlőtlen a napi munkaidő beosztás a 2019. évi január hónap 01. napjától hatályos rendelkezések értelmében, ha a munkáltató a munkaidőt a napi munkaidőtől eltérően, a heti két pihenőnapot egyenlőtlenül, illetve a hetenként legalább negyvennyolc órát kitevő, megszakítás nélküli heti pihenőidőt megszakítással osztja be. E körben kiemelni kívánom, hogy a munkavállaló várandósága megállapításától a gyermek három éves koráig, a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló esetén gyermeke három éves koráig, a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozón szabályban meghatározott egészségkárosító kockázat fennállásakor egyenlőtlen munkaidő-beosztás csak a munkavállaló hozzájárulása esetén alkalmazható [Mt. 113.§ (2) bekezdés a) pontja].

A munkáltató a munkaidő-beosztást legalább 168 órával korábban, legalább egy hétre, írásban kell, hogy közölje a munkavállalóval. A rendelkezés indoka az, hogy a munkavállalónak biztosítani kell, hogy kellő időben értesüljön az őt érintő munkaidő-beosztás megváltoztatására, a munkavégzésre. Például ha a munkáltató a munkavállalót az adott hétre hétfőn 6 órától szeretné beosztani, akkor ezt a beosztást legkésőbb a megelőző héten hétfőn 6 óráig közölnie kell. Írásbeli közlésnek minősül az is, ha a beosztást a helyben szokásos és általában ismert módon közzéteszik, például kifüggesztik a faliújságra [Mt. 22. § (2) bekezdés b) pont]. E körben megjegyezni kívánom, hogy ha a munkáltató gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább 96 órával korábban módosíthatja a korábban közölt munkaidő-beosztást.
A munkaidő-beosztás elmaradása esetén, vagy ha a munkáltató nem közöl megfelelő időben munkaidő-beosztást, úgy az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó. Ez egyben azt is jelenti, hogy a munkáltatónak nem szükséges minden héten új beosztást közölnie, ha például a munkavállaló általános munkarendben dolgozik 8:00 és 16:30 között.

A fentiekben a munkaidő-beosztás általános munkarend szerinti alapesetét mutattam be röviden, amelynek lényege, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaidejét heti öt napra, hétfőtől péntekig osztja be. Azonban számos olyan munkaáltató van, ahol az általános munkarendtől eltérően hétvégén sem állhatnak le, ilyenek például a bentlakásos szociális intézmények. A megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállalók – mentők, ápolók, gondozók, portások, stb. – munkaidő-beosztása nem oldható meg az általános munkarendben, ezért esetükben az egyenlőtlen munkaidő beosztás szabályait kell alkalmazni. A munkaidő egyenlőtlen beosztására a fentiekben említett munkaidőkeret vagy elszámolási időszak alkalmazása esetén van lehetőség. Azonban tapasztalatom szerint e jogintézményt érintő szabályok kapcsán merül fel a legtöbb jogsértés és félreértés, külön írásban kívánok figyelmet fordítani e témakörnek.

Dr. Kusper Zsolt (ügyvéd, KUSPER ÜGYVÉDI IRODA)

Hozzászólás