Sérelmek és jogsértések a sürgősségi betegellátásban I.

A jogsértő vagy jogellenes magatartás minden olyan emberi magatartás, amelyik nem tartozik a jogkövetés körébe. Valamely jogszabály megsértése szükséges, de egyben elégséges ismérv a jogkövető és a jogsértő magatartások elhatárolásához, és így a jogsértés meghatározásához. A jogsértés – éppúgy, mint a jogkövetés – objektív kategória, független a jogsértő személy tudatállapotától. Ez azért fontos, mert nem lehet hivatkozni arra, hogy alkohol vagy drog befolyása alatt mentesülhet valaki a felelősségre vonástól. Főleg nem igaz ez, ha az állapotát maga idézte elő. Szó lesz majd későbbiekben, hogy milyen korlátozó intézkedéseket tehet meg az orvos vagy az egészségügyi szakdolgozó a pszichiátriai kezelt beteg esetében, sőt vannak olyan esetek, amikor a cselekvőképességet alkohol abúzus vagy drog abúzus alatt is korlátozhatjuk.

Magát a jogsértést a betegellátás során mind a beteg, mint pedig az ellátó elkövetheti. Az „ellátó” szó használata szándékos, hiszen önálló betegellátást nem csak orvos végzettségű személy, hanem működési engedéllyel rendelkező egészségügyi szakdolgozó is végezhet. A vizsgált eseteinkben mindig a beteg és az ellátók állnak egymással szemben.

Tanulmányunk megvizsgálja, hogy a sürgősségi betegellátás során mind a beteg, mind az ellátók részéről mi számít jogsértésnek, és milyen jogkövetkezmények lehetnek. Az első részben egy 50 fős mintán elvégzett tanulmányt említenénk meg, a második részben pedig a tanulságokat és a jogkövetkezményeket taglaljuk.

A pilot során áttekintettük, hogy a betegjogi (ellátott jogi) képviselőket legtöbbször mely panaszokkal keresték meg a betegek a sürgősségi ellátás során vélt jogsértés ügyében, és mely panaszoknak adtak helyt. Másfelől megvizsgáljuk azokat az eseteket ahol az ellátó személyzetet éri atrocitás. Az esetek 2,5 %-ban az Eütv.6.§ szerinti „ellátáshoz való jog” sérülését említik, 35,5 %-ban az „emberi méltósághoz való jog” (Eütv. 10.§) sérült állítólagosan, ugyanígy vezet a bejelentések sorában a „kapcsolattartási jog” sérelmére elkövetett jogszabálysértések (34,5 %, Eütv. 11.§), „az önrendelkezéshez való jog” és a „tájékoztatáshoz való jog” egyaránt 12,5%- ban voltak a válaszadók szerint megsértve (Eütv. 13§, 15§).Nem világos az emberek számára, hogy ellátást gyermek esetében (kiskorú) a szülő nem utasíthat vissza, ezt úgy élték meg, hogy az Eütv. 20§. szerinti joguk sérült. (21,5%). Az „orvosi titoktartáshoz való jog” megsértése ellen 18,5% jelzett, amíg a dokumentáció megismerésének lehetőségét is kifogásolta a megkérdezettek 12%-a (Eütv. 24-25.§) A betegellátók ellen irányuló cselekmények legtöbb esetben büntetőjogi kategóriába esnek vagy a verbális, vagy a tényleges bántalmazás miatt. Sajnos a betegellátóknak nincs olyan jogi fórumuk, mint a betegeknek. A jog őket a súlyosabb büntethetőségi tétellel védi, hiszen a közfeladatot ellátó személyek elleni erőszakot a jog súlyosabban szankcionálja, gyakorlatilag úgy, mint a hivatalos személyek elleni erőszakot (Btk 311.§). A vizsgálatok során kiderül, hogy a betegsérelmek 62% (azaz 31 bejelentés) alaptalan volt vagy nem került ténylegesen bizonyításra. Ebből következően az esetek 38%-ban adtak helyet (19 eset) a kollégák a bejelentés tartalmának. Mivel az ellátókat ért atrocitások 95%-ban rendőrségi feljelentés és így eljárás indult, annak tartalmát érdemben nem tudtuk megvizsgálni.

A szokatlanul sok bejelentés oka azonban, hogy még mindig sok a rossz (inszufficiens) kommunikáció az egészségügyben dolgozók részéről a betegek felé, így úgy gondoljuk, a kommunikációs stratégiákat fejleszteni szükséges.

A jogsértések részletezése

Az „ellátáshoz való jog” megsértéseben fogalmi félreértések állnak a háttérben. Az emberek nagy többsége két dolgot is félreértelmez: első, hogy a „sürgősségi” betegellátáson azt értik, hogy bármi kis bajjal is azonnal ellátják őket, tehát az ellátást kapják meg „sürgősen” nem pedig maga a kázus súlyossága dönti el az ellátás gyorsaságát (triage). A másik pedig a „szabad orvosválasztás” joga, amit úgy értelmeznek, hogy ők még a kórházat is megválaszthatják, hova vigye őket a mentő, aszerint, hogy melyik kórház szimpatikusabb, figyelmen kívül hagyva az ügyeleti és a beutalási rendet. Nagyon fontos, hogy a szabad orvosválasztás joga nem sértheti az egészségügyi ellátó rendszer működését, működési elvét és zavartalanságát. Ezért, a szabad háziorvos választás esetén is az arányosság elvének kell érvényesülni, hiszen egy-egy orvos túlzott leterhelése nagyon könnyen az alapellátási színvonal hanyatlásához vezet. Így is, sok esetben 50-70 beteget lát el egy nap alatt a háziorvos. Az intézményen belüli orvosválasztás lehetősége sem az jelenti, hogy a beteg egy sürgősségi osztályon például megmondja, melyik orvos foglalkozzon vele, melyik szimpatikusabb (eg.volt már ilyenre is példa!), hanem adott és meghatározott, nem sürgős, un. elektív műtétek vagy beavatkozások esetében válogathat a beteg a számára sokkal nagyobb megnyugvást jelentő kollégák között. Tehát a tanulmány azt kitűnően leméri, hogy a bizonyos jogi fogalmak, terminológiákkal, amit a betegek itt-ott hallanak nincsenek tisztában, nem tudják annak valós tartalmát értelmezni.

A következő részben folyatjuk a tanulmány eredményeinek részletezését, és szó lesz még a büntetőjogi vonatkozásokról is.

(Talabér János dr., egyetemi oktató, jogász)

Hozzászólás írása