A szülői jogok gyakorlása a gyermek felett az egészségügyi ellátás során

Mind a prehospitális, csak úgy, mint a hospitálás ellátás során találkozunk az „aggódó” (vagy túlaggódó?) szülőkkel, akik nyilatkoznak a helyszínen, hogy gyermeküket ne vigye a mentőegység kórházba vagy éppen a kórházban nyilatkoznak, hogy „saját felelősségre” hazaviszik a gyereket. Felmerül a kérdés, hogy jogilag nyilatkozhat-e a szülő a helyszínen, és a kórházban abban az esetben, ha az egészségügyi szakdolgozó, vagy orvos a beteg kórházi elhelyezését és további ellátását látja szükségesnek. Lehet-e ezzel ellentétes szülői jognyilatkozat?

Ha a gyermek jogilag cselekvőképtelen a főszabály az, hogy jognyilatkozatot törvényes képviselő tehet. A gyermek 14 éves koráig teljesen cselekvőképtelen, 14-18 kora között korlátozottan cselekvőképes. (Ptk. 2:10§-2:11§) Az új jogi terminus szerint, 18 életév alatt mindenki kiskorú, ugyanakkor a házasságkötéssel cselekvőképessé (azaz nagykorúvá) válik. Igaz az ilyen esetek száma nem olyan sok, de azért érdemes rákérdezni, ha egy 16-17 éves anyuka csecsemőt ringatva próbál jognyilatkozatot tenni, hogy megtörtént-e a házasságkötés, mert különben ő a saját gyermeke gyámja sem lehetne.

Amikor a szülő vagy törvényes képviselő jognyilatkozatot szeretne tenni a gyermek ügyében fontos tudni, hogy ezt az „önrendelkezési jog” alapján lehet. A jogszabályalkotó elsődleges szándéka pedig az, hogy az önrendelkezés az valóban az egyén saját magának való rendelkezését jelentse, amennyiben az cselekvőképes.

Az Eütv. 20- 21.§ bekezdésében egyértelműen kimondja, hogy cselekvőképtelen és korlátozottan cselekvőképes beteg esetén nem utasítható vissza az olyan ellátás, amelynek elmaradása esetén a beteg egészségi állapotában súlyos vagy maradandó károsodás következne be. Hasonlóképpen a Ptk 4:147-149§ családjogi része elrendeli, hogy a szülői felügyeletet a szülők a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének érdekében, egymással együttműködve kötelesek gyakorolni. Ez azonban azt is jelenti, hogy életmentő beavatkozást vagy olyan beavatkozást, amely elmaradása maradandó károsodáshoz vezethet, a szülő jogszerűen NEM utasíthat vissza. Így a szülői felügyeleti jog korlátozható hatóság vagy bíróság által a kiskorú érdekében (pl. betegellátás során).

Ezért sem a helyszínen a mentőellátás során, sem a kórházban NEM létezik a szülő „saját felelősségre” tett kiskorút érintő jognyilatkozata. Ha a mentőegység vezetője vagy a kórházi kezelőorvos úgy dönt, hogy a kiskorúnak a szakma szabályai szerint kórházi megfigyelésre van szüksége, a szülő nem tehet jognyilatkozatot, ha mégis jognyilatkozatot tesz, a jognyilatkozat magánál a jognál fogva semmis. A sürgős szükség megléte mellett jogvélelem szól, tehát kétség esetén is a sürgős szükség fennállását feltételezzük (Eütv. 125.§).

A kiskorút – 14. év betöltése előtt – a szülőnek vagy törvényes képviselőnek el kell kísérnie a kórházba (hiányában nagykorú kísérőt, családtagot kell elvinnie a mentőegységnek, de vigyázni kell majd az alább említtet jognyilatkozat-tétel kapcsán), és a kórházban a szülő a 14 év alatti kiskorú mellett tartózkodhat (ez nem opcionális, ez gyakorlatilag kötelező). 14. év felett is joga van a súlyos betegnek ahhoz, hogy az általa megjelölt nagykorú személy mellette tartózkodhasson, valamint itt még köztes szabály az, hogy 16.év betöltése felett már megmondhatja, hogy ki az a nagykorú személy aki kísérje, ugyanakkor majd az alábbiakban említett jognyilatkozat esetén a törvényes képviselőre szükség lesz.

Kell-e a köznevelési intézménynek kísérőt biztosítania a kiskorú elszállításakor és a kórházba tartózkodásakor, amíg a törvényes képviselő meg nem érkezik? A válasz egyértelműen igen. A 2011. évi CXC törvény a nemzeti köznevelésről: 25. § (5) pont értelmében: „az intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről….”. A gyermek felügyelete kiterjed arra az esetre is, ha tanulmányi ideje (iskolában, kollégiumban tartózkodás ideje) alatt válik szükségessé a mentőellátás és/vagy a kórházba szállítás. Így az oktatási intézménynek gondoskodnia kell arról, hogy amíg szülő vagy törvényes képviselő meg nem érkezik, nagykorú felügyelet biztosítson a 18. életévét nem betöltött kiskorú mellé. A jogszabály arról nem rendelkezik, hogy pedagógus végzettségű kísérő kell-e vagy sem, de az egyértelműen kiolvasható, hogy az oktatási intézmény alkalmazásában álló személyről van szó (lehet a portás, takarító, biztonsági őr is akár).

A másik kérdés a „szükséges, de halasztható invazív beavatkozások” esetében a szülői beleegyező nyilatkozat kérdése. A szülői felügyeletet a szülők a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének érdekében, egymással együttműködve kötelesek gyakorolni. Bár sok esetben a jogszabályok a szülők (törvényes képviselők) együttes jelenlétét írják elő a „kiskorú életét jelentősen meghatározó jognyilatkozatok” esetében (pl.óvodába, iskolába való beiratkozás, személyi okmányok igénylése, stb.), a szükséges, de halasztható invazív egészségügyi beavatkozások tekintetében ettől eltekint abban az esetben, ha a szülők nem élnek együtt. Attól még, hogy valaki törvényesen elválik, nem biztos, hogy az egyik vagy másik féltől megvonják a gyermekfelügyeleti jogot, ehhez bírósági határozat szükséges. Ez azért fontos, mert a fent említett esetekben, amikor a törvény minden gyermekfelügyeleti joggal rendelkező törvényes képviselő (azaz pl.szülő) beleegyező nyilatkozatát kéri, néha nehézkes a másik szülő megtalálása, felkutatása, hát még a nyilatkozat megszerzése. Viszont pontosan ezért, a szükséges de halasztható egészségügyi beavatkozások esetében a szülő, akivel a kiskorú életvitelszerűen él együtt, egyedül is képes belegyező nyilatkozatot adni (pl. egy mandulaműtéthez, stb.). Ugyanakkor a nyilatkozat megtételének tényéről a másik (nem a kiskorúval együtt élő szülőt) is haladéktalanul értesíteni kell. Tehát a nyilatkozatot tevő szülőnek vagy törvényes képviselőnek kötelessége a másik szülőt értesíteni arról, hogy milyen nyilatkozatott tett a kiskorú érdekében.

Sürgős, életmentő vagy nem halasztható beavatkozások esetében a belegyező nyilatkozat mellett vélelem szól, ezért szülői nyilatkozatra nincs szükség, sőt a szülő semmi esetre sem mondhat le a gyermeken végzett beavatkozásról. Vannak olyan vallási kultúrák, amelyekben bizonyos beavatkozások, pl. vértranzfúzió nem lehetséges a hitük szerint, de a szülők még ebben az esetben sem tehetnek semmiféle jognyilatkozatot, még jövőre utaló feltétellel sem (tehát pl. ha baleset éri a gyerekemet ne adjanak neki vért), azaz sürgős szükség esetén a gyermek életének megmentése illetve a maradandó károsodás elkerülése a legfőbb cél, ezért mindenféle szülői jognyilatkozat ebben az esetben semmis

Talabér János dr. (egyetemi oktató, jogász)

Hozzászólás írása